Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)
Magyar vasutak - XII. Tiszavidéki vasút
21S Tisza vidéki vasnt-túrsulat. adni, — viszont a tiszavidéki vasut-társulat a hitelintézetnek jogot adott arra, hogy mihelyt az adott előlegek összege 2 millió frtot elér, annak fedezetéül társulati czimletekot követelhessen. A társulat székhelye eredetileg Bécsben volt, — a megalakult m. kormány kivánalma folytán azonban már 1868. évben üzlet-igazgatóságot kellett a társulatnak Pesten felállituia, mignem 1870. évben a társulat székhelye is véglegesen Budapestre helyeztetett át, hol a társulat az igazgatósági hivatal elhelyezésére 320,887 frt 50 krért egy házat is vásárolt. Ugyancsak 1868. évben előmunkálati engedélyt nyert a társulat egy Czeglédtöl N.-Kátán át Pestig s N.-Katáról Hatvanig vezetendő vasútvonalra s az előmunkálatokat végre is hajtatta, — de a vasut kiépítése közbejött különböző nehézségek miatt nem volt valósitható. Hasonlókép sikertelenek maradtak a társulatnak a hálózat további kiterjesztésére irányzott törekvései, melyek röviden a következőkben jelezhetők. 1871. évben a cs. k. szab. osztr. államvasut-társulattal közösen folyamodott a tiszavidéki vasuttársulat: a) atemesvár—orsovai vonal átengedéseért és b) az arad—temesvári vasut átengedéseért; továbbá c) kizárólag a tiszavidéki vasut tulajdonába átengedtetni kérte a m. k. államvasutak északi vonalát s végre d) kizárólagos engedélyt kívánt a hatvan—szolnoki vasútvonalra. — A kormány e kérvényre kijelentette, hogy hajlandó volna a temesvár—orsovai vasut kiépítését egyedül a tiszavidéki vasútnak engedélyezni, ha ez az arad— temesvári vasutat megvásárolja s a régi vonalak 6 l/a 0/a kamatozását meghaladó tiszta jövedelmét mindaddig az új vonalak jövedelmének kiegészítésére forditja, mig az új vonal saját jövedelme fedezendi az épitési töke járadékát; — kijelentette továbbá a kormány, hogy az esetre, ha a társulat e föltételeket el nem fogadná, — kész volna a kormány az arad—szolnoki vonalat beváltani. A társulat igazgatótanácsa a kormány ezen ajánlatát, — különösen az arad—szolnoki vonal beváltását illetőleg — nem fogadta el, de készségét jelentette ki a temesvár—orsovai vagy orsova—lugosi vonal kiépítésének átvételére oly feltétel alatt, ha 5°/o-os külön állami biztosítás engedélyeztetik, melynek fedezésére maga részéről is, a mennyiben a régi vonalak tiszta jövedelme az 1871. évi eredményt meghaladja vagy eléri, évi 100,000 frtot, — ellenkező esetre a kisebb jövedelemnek megfelelő összeget felajánlott. Ezen ajánlat benyújtása épen összeesett az ismeretes »nagy vasúthálózati tervezet« közzétételével, mely körülmény újra együttes fellépésre ösztönözte az érdekeikben egyaránt veszélyeztetett tiszavidéki és osztr. államvaspálya-társulatokat, — nein is késtek új ajánlattal lépni a kormány elé, hajlandóknak nyilatkozván az állam által a temesvár—orsovai vasútra engedélyezendő biztosítás (mértföldenként 40,000 frt) negyedrészét sajátjukból fedezni, ha az engedély e vasútvonalra, s az arad—temesvári vasut közös megvásárlására megadatnék. — A két vasut-társulat ezen ügylet lebonyolítása iránt formaszeríí szerződésre is lépett egymással s noha ehhez a kormány beleegyezése is kinyeretett: még sem jutott a társulat a kivánt czélhoz, — mert mint üsmeretes, a temesvár—orsovai
