Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Magyar vasutak - II. Arad-körösvölgyi vasút

Ara<Mcür88VÖIgyl vasuMdraulat. 27 Történeti «adatok. Az arad-körösvölgyi vasút mai vonalának kiépitcsére irányzott törekvések kezdete 1867. évig visszayihetö. — Alig hogy a magyar kormány megalakult s a közgazdasági téren a fejlődési mozgalmak megindultak: Aradmegyében is csakhamar jelentkezett törekvés a megyének megfelelő közlekedési hálózattal leendő ellátása iránt. Már 1867. évben tartatott értekezlet az akkori megyei főispán Szende Béla elnöklete alatt az Aradmegye területén épiteudő olcsó vasutak, nevezetesen az arad-borosjenöi s jószáshely-b.-gyulai vonalak kiépítése érdekében, — s a birtokosok és községek részéről az áldozathozatalra való készség már ekkor constatálva lett. — Ezen értekezletnek gyakorlati eredménye nem lön s csak 1870. évben kezdődött újabb mozgalom. 1870. évi junius bó 1-én Vajna Miklós és érdektársai nyertek előmunkálati engedélyt a Jószáshelyröl Kétegyházára, esetleg B.-Gyulára, — továbbá az Aradtól Borosjenőre vezetendő gőzmozdouyú vasútra. 1870. évi julius hó 11-én pedig Schvartz M. és társai egyéb vonalokon kivlil az Aradtól Sikulán át Gurahonczig építendő fö- és Sikulától Szalontára és Belényesre vezetendő szárnyvonalra kaptak előmunkálati engedélyt. Atzél Péter és érdektársai a még korábban kinyert előmunkálati engedély alapján 1870. évben már az építési eugedély megadását kérték a kormánytól az arad-kőrösvölgyi vasút, — nevezetesen az Aradtól vagy Kétegyházától az aradi hegyalján Jószásig vivő vonalra, egy összekötő szárnyvonallal az alföldi pálya valamely alkalmas pontjához, — de minthogy mértföldenként 22,136 frtnyi kamatbiztositást kívántak az államtól, — a ministerium az építési eugedély megadása iránti kérelmet elutasította, kijelentvén, miszerint a tervezett, kizárólag helyi érdekű vonalaknak nem tulajdonitható oly fontosság, hogy létesitéséhez az állam kamatbiztositással járuljon. 1870. évi október bó 18-áu az arad-körösvölgyi vasút létesítésére alakult consortium már ismét új vonalra nyert előmunkálati engedélyt, nevezetesen a Jószástól Brádig s Brádtól a magyar keleti vasút valamely alkalmas pontjáig vezetendő vonalra. Ugyancsak 1870. év vége felé ugyanezen consortium folyamodott a közmunka- és közlekedési ministeriumhoz, hogy a Szőregb-Szeged avagy Algyöröl Makón, Mezőhegyesen, Aradon, B.-Jenőn át Jószásig egyfelől, másfelől Borosjenötől Gyulára az alföldi pályához vagy Kétegyházára a tiszai pályához vezetendő vonalak végleges engedélyezése iránt a tárgyalások megindittassanak, — kilátásba helyeztetvén a consortium részéről ugyanakkor a pályának Jószástól Ilalmágyon, Körösbányán, Brádon, Abrudbáuyán, Otfenbányáu át Tordáig leendő folytatása. — A ministerium a tárgyalásokra meghívta ennek folytán a folyamodókat, — dc eredményt nem sikerült elérni, — meghiúsulván a consortiumuak az épitési töke beszerzése iránt tett lépései. Ez idötöl fogva 1875. évig a tervezett vasútról mit sem lehetett hallani; 1875. évi január hóban azonban borosjenői Atzél Péter az Aradtól Jószásbelyig vezető vasút építésének végleges engedélyezéséért