Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Hajózási vállalatok - XXXI. Ferencz-csatorna-társulat

557 Ferenczcsatorna-tárBulat. tató segédhajók használatát tevő szükségessé, s igy a hajózást megnchezitó és megdrágitá. A 25 szabadalmi év leteltével, az 1826-ik év végén a jószágok ismét visszavétettek a kincstár kezelése alá, a csatorna pedig tovább is a társulat alatt maradt. A részvényesek ez által elveszték nagyobbára a javak bérletéből eredt dús osztalékokat, és ezentúl egyedül a Ferencz-csatorna jövedelmeire és a kis-sztapári uradalmi földek haszonvételére maradtak utalva, mig a társaság másrészt most már nem menekülhető azon erkölcsi kötelesség alól, miszerint a hajózás előmozdítása érdekében a csatorna elhanyagolt állapotának javítására tetemes áldozatokat llOZZOD. Kiválólag ezen körülmény inditbatta volt a részvényeseket arra, liogy az 1826. november 26-án tartott közgyűlésen a Ferencz-csatornának a kincstár részére a szabadalom értelmében váltságdíj melletti átadását hozzák indítványba. Egy évvel később azonban a részvényesek, alkalmasint az államtól élvezett tetemes előnyökért érzett hálából, 1827. október 17-én tartott közgyűlésükön azon ajánlatra érzék magukat indítva, miszerint mind a Ferencz-csatorna vonalához tartozó, mind pedig annak föntartása czéljából ingyen kapott minden földeknek hü visszaállítása mellett, a csatornát akkori állapotában, a zombori városi területen és Szent-Tamásuál készpénzen vásárolt földekkel, továbbá a hajózás felügyeletére szükségelt épületekkel, a társasági mederkotrógépekkel, valamint egyéb eszközökkel együtt, minden ármegtérités nélkül ő felsége az akkori uralkodó lábaihoz helyezzék. E fölött azután hivatalos tárgyalások keletkeztek, melyek leginkább szakférfiak azon nézete folytán, miszerint a szükségessé vált nagy épitési helyreállítások miatt a csatornát akkori elhanyagolt állapotában az államnak nem kellene átvennie, 1826-tól 1842-ig elhúzódtak és csak az utóbbi évben fejeztettek be, a csatornának az állam birtokába történt végleges átvétele által. A csatorna átvételére egyebek közt főindokul annak a csatornamenti vidékre nézve tapasztalt jótékony hatása szolgált. Ezen átvételt megelőzőleg történt az, liogy Zichy Ferencz gróf, a mostani konstantinápolyi nagykövet atyja, a csatorna viszonyainak megvizsgálására, mint kormánybiztos kiküldetvén, midőn Cservenka helységbe ért, s látva a község gyarapodását, a községbelicket szorgalmuk és iparkodásukért megdicsérte: egyik a legvénebb bevándorlottak közül előlépett, igy szólván a kormánybiztosnak: »Alles was mer haba, verdanke mer dem Graba« (mindenünket a mink van, ezen ároknak köszönhetjük). Az átvétel további okául tekinthető még azon körülmény is, hogy a társaság még mindig az egész kis-sztapári uradalmat a régi áron birta haszonbérben, és a szerződés akként vala szerkesztve, bogy a csatorna átvétele nélkül föl sem volt oldható. A kincstári igazgatás azonnal szervezte a csatornai szolgálatot, megállapítván személyzeti létszámát és ennek fizetését, és ezen inté-