Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Hajózási vállalatok - XXXI. Ferencz-csatorna-társulat

522 Fercncxcsatornx-társulat. zet vezetésére a zombori kir. kincstári jószágigazgatóság alá rendelt külön csatornai igazgatóságot állított föl. 1851 -ik évben a csatorna műszaki vezetése a temesvári cs. kir. országos építészeti igazgatóságra, pénzügyi vezetése pedig a zombori cs. kir. pénzügyi igazgatóságra ruháztatott, a csatornai igazgatóság föloszlatott és a csatorna föntartási költségei a vizépitészeti alapból utalványoztattak. — A temesvári cs. kir. országos építészeti igazgatóság föloszlatása után 1861-ben a csatornának műszaki fövezetése a budai királyi országos építészeti igazgatóságra szállott. Végre 1862-ik évben a kétfelé ágazott külön igazgatásoknak újbóli egyesítése következett, és az egységes igazgatás a cs. kir. pénzügyi igazgatóságra, később a magyar kir. pénzügyi felügyelőségre és végre a magyar kir. államjavak zombori igazgatóságára ruháztatott. A csatorna-társulat a műtárgyaknak csak kényszerszabta főntartására szorítkozott és az érintett hajózási akadályokat csak leplező szerekkel igyekezett kevésbé érezhetőkké tenni, a nélkül, hogy azoknak gyökeres orvoslására törekedett volna. így az 1826. évtől 1836-ig terjedő tiz év alatt csatornai főntartási munkákra évenként mintegy 26,000 b. ért. frt adatott ki, még ez idő alatt csak az évi vámjövedelem, a haszonbér-jövedelmek nélkül, 180,000 frtnál többre rúgott. 1830-ban történt a Duna Monostorszeg melletti kanyarjának átszakadása, melynek csúcsán a csatornai torkolat-zsilip állott. E megkerült kanyar évről-évre mindinkább homokkal teríttetett el, minek következtében a csatornának a Duna folyammal való mulbatlanul szükséges összeköttetése mindinkább elrekedt. A régi Ferenez-csatorna további fönléte jött ez által kérdésbe. A társulat mindamellett a baj gyökeres orvoslása végett erélyes intézkedést nem tett. Az igazgatás csupán csak kisebb javítási munkákra szorítkozott és minden jelentékenyebb költségtől visszariadt. A negyvenes években az elhagyott kigyózat behomokolása már oly mérvet öltött, hogy a csekélyebb őszi vízállásnál, átrakodás nélkül, hajók a Dunára ki nem vontathattak, sőt időnként a hajózás teljesen megszakadt. Azért a sekély helyek kimélyitése czéljából egy gőz-kotrógép (vidra) beszerzése vált szükségessé, melylyel azonban már 1846-ban a homoktelepedés kiterjedt előhaladóttsága miatt eredmény elérhető nem volt. Ezentúl már a társulat kényszerítve lett volna gyökeres orvoslat czéljából a csatorna jövedelmét föláldozni, ba szerencséjére a végső időben, a csatornának 18 év óta függőben tartott átvétele az államigazgatás részéről ténynyé nem válik. Az ennek megtörténte utáni időszak kivált a legnagyobb hajózási akadálynak eltávolítása, valamint a Ferencz-csatornának Monostorszegtől a Battina átellenében fekvő Dunapartig való meghosszabbítása és ott a Ferencz-József-zsilip épitése által tűnik ki. A csatornának az állam általi átvétele után mindjárt tárgyalások kezdettek új torkolati zsilipeknek a Duna- és Tiszánál leendő épitése