Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Hajózási vállalatok - XXXI. Ferencz-csatorna-társulat

520 Ferenczcsatorna-tárBulat. és szolgáknak nemesek hivatalnokaival és szolgáival való egyenlővé tétele, a társulati hajókon a magyar királyi lobogó használhatásának, továbbá annak engedélyezése, hogy a csatorna I. Ferencz császár és király nevét viselje, mint ezen vállalat további kitüntetései szintén megemlitendök. A legnagyobb és legnyomatékosabb gyámolitásban részesült azonban ezen mihamar mélyen eladósodott részvénytársulat 1802-ik évben a Bács-Bodrog megyében fekvő összes királyi kincstári uradalmaknak haszonbérleti átengedése által, melyek az állam által a társulatnak a papirpénz akkori sülyedt árfolyama szerint számba vett 226,690 forintnyi átlagos évi jövedelmi összegért 25 év tartamára engedtettek át. Legnagyobb és leghathatósabb gyámolitásnak mondható azon okból, mivel ezen uradalmak jövedelmeinek az azokat átszelő hajózási csatorna általi fölfokozása vala remélhető. Az uradalmak terményeinek az akkoriban a földterményekkeli való összes kereskedést közvetítő Dunára való szállítására a csatorna által olcsó út nyittatott, és egyszersmind több ezer holdnyi mocsáros talaj a földmivelésnek megnyeretett. Az uradalmak jövedelmei évről-évre följebb szálltak, csak kevesektől sejtett magasságra, és a társulat oly tekiutélyes jövedelmet húzott, hogy a befektetett épitési töke nemcsak teljesen beszereztetett, de a részvényesek azonfelül évekig a ráfordított tökét sokszorosan meghaladó osztalékban is részesültek. Egy, a magy. kir. udvari kincstárhoz 1841-ik évben tett fölterjesztésből kitűnik, hogy a társulat a bácsi kincstári uradalmakból 1802-től 1826-ig több miut 17 millió bécsi értékű forintnyi tiszta nyereséget húzott, és hogy a bérlettartam letelte után — tekintettel a megvolt gazdasági fölszerelésre (fundus instructus) és a később beszedett hátralékos követelésekre — a tiszta nyereség 20 millió forintra (bécsi értékben) tehető. A mily kedvezően alakúit azonban ezen körülmények között a részvényesek helyzete, ép oly hátrányosak valának a következmények magára a csatornára. A társulat csak saját nyereségét tartván szem előtt, s a szabadalmi idő lefolyása után a csatornát megfelelő váltságdíjért az államnak átadni remélvén, teljes figyelmét, ezen egész áldásdús időszak alatt, inkább az uradalmak gazdászatára, mintsem a hajózási csatorna föntartására forditá, s mig az uradalmakból vont dús nyereség mellett a csatorna jövedelmeiből is hasznot húzott: annak javítására aránytalanúl keveset fordított. A Ferencz-csatornának részint már eredeti tervéből kifolyó, részint pedig a kiépítés körül fönmaradt szervezeti hiányai, mint: a torkolati zsilipek küszöbzetének igen magas fekvése, továbbá a tartányokban a csatorna fenekének elégtelen mélysége, s ennek folytán a tápviznek gyakori hiánya — mit a légcsapadékok csak szűken pótolhattak — a meredek partok beszakadása következtében támadt folytonos iszapolások stb., a csatorna jövedelmein mindjárt kezdetben nagy csorbát ejtettek; mert az elégtelen hajózási vízmélység átrakod-