Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Közös vasutak - XVI. Cs. kir. szab. déli vasút

r Cs. kir. szab. déli vasut-társulat. 427 ezután kibocsátandó: azért mindkét vonalrész fog jelzálogul szolgálni, s bogy ebez képest mindazon tartozásokért mindkét társulat az engedély egész ideje alatt egyetemlegesen jótállaui köteles. Ezen javaslattal szemben a cs. kir. kormány egy emlékiratot szerkesztett s azt a m. kir. kormánynyal is közölte, inaga részéről azon nézeteket fejtegetvén benne, melyeket az elválasztás kérdésében érvényesitendökuek talált. E nézetek, illetőleg javaslatok abban culmiuáltak, bogy a déli vasútnak olaszországi és osztrák-magyar vonalai egymástól elválasztatváu, a netto vagy brutto jövedelmek alapján közösen megállapítandó kulcs szerint e vonalak úgy terheik, mint jövedelmeikre nézve megosztassanak, illetőleg egymástól egészen függetlenittessenek. A magyar kormány kijelentette, bogy a megosztási kulcs ellen elvileg nincs kifogása s magát a szándékba vett megosztást is, mint nemzetközi szerződésben alapulót, nem ellenezheti, sőt kész magát az Olaszországgal s a déli vasúttal e részben folytatandó tárgyalásoknál képviseltetni is, szükségesnek találta azonban már előre oly kikötéseket tenni, melyek által a magyar állam érdekei kellőleg megóvassauak, nevezetesen, liogy a ketté választás folytán a niagy. államkincstár egyátalán semmi új kötelezettségekkel ne terheltessék, s hogy a tervezett megosztási elvek praejudiciumot no képezhessenek azon tárgyalásokra nézve, melyek a déli vasut magyar és osztrák vonalainak megosztása iránt, esetleg megiuditandók lesznek. Időközben azonbau a helyzet egészen megváltozott, a mennyiben a déli vasut megosztási kérdése azon szerződés által, a mely Sella olasz képviselő, mint az olasz kormány meghatalmazottja és báró Rothschild Alfons, mint az egyesült dél-osztrák, lombard és közép-olaszországi vasut-társulat képviselője közt 1875. november 17-én Baselben köttetett, végmegoldásálioz tetemesen közelebb hozatott. E szerződés tárgya ugyanis nem vonal-megosztás, hanem eladása az olasz vonalaknak összes tartozékaikkal az olasz kormány részére, az osztrák-magyar kormány jóváhagyásának fentartásával. A hivatkozott 1875. évi november 17-iki szerződés lényege a következő: »Az olasz vonalak az 1874-iki mérleg szerint, mely a vétel alapjául szolgál, épités és felszerelés A vétel, illetőleg eladás folytán az olasz kormány ezen összegek fejében a déli vasútnak tizet: 1. A 613.252,478 frank után 1954-ik év végéig 33.160,211 frank 12 cent. évi járadékot, vagyis 5-41°/o-ot, és innen egész 1968. év végéig 13.321,008 frank 40 cent., vagyis 2'17°/o-ot. tekintetében . . . vannak elötüntetve. 613.252,478 frank 64 cent. Ehez járul a forgalmi eszközök értéke az anyag-készlet 139.123,139 frank 88 cent. 29.925,898 frank 68 cent. 782.301,517 frank 18 cent. L.