Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Magyar vasutak - XIV. M. kir. államvasutak

286 M. leír. államvasutak. 286 állapot 15 hónapig tartott, mígnem a kormány segélyt nyújtott. Az 1866. évi szeptember hó 10-én kötött szerződés alapján az államkormány a társulatnak a vasut kiépítésére 1.800,000 frtot s az clsö szelvény kifizetésére 200,000 frtot készpénzben előlegezett, a pályának S.-Tarjánig leendő helyreállításához még szükséges síneket és vasalkatrészeket mintegy 1 millió értékben szállított s mindezen újonnan keletkezett, valamint a már korábban fennállott 1.200,000 frt követelés kiegyenlítése fejében a 7.200,000 frt erejéig kibocsátandó ezüst elsőbbségi kötvényeket átvette. A társulat elleubeu kötelezte magát a régi elsőbbségi kötvényeket bevonni, s az államtól nyert segélyt a meghatározott czélra forditani. Jog adatott továbbá a kormánynak arra, bogy a pálya épitését és üzletét killön, e czélra felállítandó állami közeg által ellenőrizhesse s hogy az új elsőbbségi kölcsön törlesztéséig az igazgatótanácsba két tagot kinevezhessen. Ezen egyezmény folytán a hitelezők beleegyeztek a csőd megszüntetésébe, a mi 1866. évi október hó 6-án megtörtént. Az 1866. évi november hó 3-án tartott közgyűlés a régi czég helyett »Magyar északi vasut« czéget vett föl. A csőd megszüntetése után az épités újból folytattatott, s 1867. évi ápril hó 2-án a pest-hatvani szakasz az üzletnek átadatott, a hatvan salgó-tarjáui szakasz 1867. évi május hó 19-án nyittatván meg. 1867. év végén a társulat azonban már ismét zavarokba jutott. A pálya jövedelme nem fedezte a félévi kötvény-szelvényt, az épitési számla 200,000 frt fedezetlen hiánynyal záratott le s még kétszer' annyi összeg szükségeltetett a pálya teljes fölszerelésére és a forgalmi eszközök kiegészítésére. Az összes szükséglet 760,000 frtra rúgott, s annak beszerzésére irányzott minden kísérlet megbiusult. A kormány a nyújtott segélyezés által a vállalatban érdekelve levén, nem nézheté közönynyel a vállalat naponta növekedő pénzügyi zavarát s hogy megmenthesse a már előlegezett összegeket, elhatározta a pályát, elválasztva a bányáktól, — teljesen beváltani. 1868. évi február hóban közié a társulattal az e részbeni feltételeket. E szerint az állam az üzletben álló Pest-S.-Tarján-józsef-tárnai vonalat minden ingó és ingatlan vagyonnal s azt terhelő elsőbbségi adóssággal hajlandó volt volna átvenni s készpénzben 300,000 frtot fizetendett volna a perek kiegyenlítésére a társulatnak. A társulat birtokában maradtak volua a kőszénbányák s a kormány az alakítandó kőszénbánya-társulat részére kőszén-szállitmányai után mázsánként 8/io kr. szállítási ártételt biztositandott volna. Az 1868. márczius hó 9-re egybehivott rendkivüli közgyűlés azonban a kormány ajánlatát elfogadhatlannak jelenté ki s azt csakis mint a kibontakozásra kínálkozó utolsó módozatot fogadta el, megkisértni határozván előbb valamely más vállalattal az egyesülést. Az egyesülési kísérletek azonban eredményre nem vezettek; a megkisérlctt külömböző pénzmüveletek meghiúsultak s miután a kormány sem volt arra birható, hogy a pálya további kiépítését állami kamatbiztositás mellett engedélyezze, sőt ajánlatát sem volt hajlandó a társulat