Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Magyar vasutak - XIII. Vágvölgyi vasút

2fiG Vágvölgyi vasut-társulat. évi kamat s a vasut valamennyi üzletben álló s a kiépítendő vágujhely—trencséni vonalra leendő bekebelezés kikötése, s 1880. októberhó l-ig való visszafizetés kötelezettsége mellett szintén gr. Breuner, gr. Zichy és gr. Erdődy adták kölcsön a társulatnak, s ez alkalommal az ezen urakkal korábban kötött kölcsönszerződés is előnyösen módosíttatott. A 6.480,000 frtnyi kölcsönügylet megkötésekor ugyanis köteleztetett a társulat, ezen kölcsön kamatainak biztosítására 1.000,000 frtnyi összeget letéteméuyezni. Azon oknál fogva, mely szerint a társulatnak ezen tulajdona nem állott teljesen szabad rendelkezés alatt, az érintett biztosíték kiadása azonban az egész kölcsön visszafizetése előtt a hitelezőknek sem volt hatalmukban, s mert a társulatnak több kiegyenlítendő függő tartozásai voltak: a nevezett hitelezők 6% kamatok s a vágvölgyi vasut vonalaira való bekeblezés mellett, a függő adósságok egyesithetése czéljából 1.114,373 fit 28 krnyi összeget újabb kölcsönkép 1880. évi októberhó l-ig leendő visszafizetés terhe alatt bocsátottak a társulat rendelkezésére. Ekkép a társulat a szükséges pénz birtokába jutván, a vágujhely—trencséni vonal építésének befejezését Backer és Pollák vállalkozóknak egységárak mellett kiadta, kik az építkezést rövid idö alatt befejezvén, a vonal 1878. évi májushó 1-én az üzletnek átadatott. A vasut hálózatának kiterjesztése és tökéletesbitése körül tett intézkedések közül még a következendők említendők fel. A pozsony-szeredi lóvonatú pályának 1872. évben történt megvétele folytán a pozsonyi (virágvölgyi) pályaudvartól a Dunaparton levő koronázási dombig vezető összekötő vágány is a társulat birtokába ment át. Hogy a kissé távolabb fekvő pályaudvarhoz a közönségnek kényelmesebb közlekedés biztosittassék, ezen összekötő vágány a pozsony-nagyszombati vonal megnyitásától fogva, mint lóvonatú vasut használtatott. Daczára minden, a kezelési költségek csökkentésére czélzó intézkedéseknek, lehetetlen volt a csak személyi forgalomra szorítkozó üzlet bevételeit a kiadásokkal oly arányba hozni, hogy az e vonalra eső vételár kamatozóvá tétessék; bővebb tanulmányozás alapján azonban azon meggyőződés szereztetett, hogy ba ezen vágány a teherforgalom számára szabványos kocsikkal használhatóvá tétetik, jelentékeny jövedelemszaporodásra számitliatni. A dunagó'zhajózási társulat és a vasut pályaudvara között ugyanis élénk forgalom létezett, s az átviteli árúknak a dunagözhajózási társulat részére eszközlendö átadásából a társulatra még azon előny is háramlandott, hogy kocsiállománya, mely különben Prácsánál idegen pályára vitetett át, a saját vonalon marad, s igy jobban kihasználtatik. Ezen indokokból tehát a társulat a lóvonatú pálya felépítményét a rendes forgalom számára a meglevő anyagokból 1876. évi szeptember bó 1-töl október hó l-ig terjedő időközben átalakította, s bogy a pályán érkező vagy továbbítandó árúk átrakodásánál könnyebb kezelés éressék el, a Dunaparton egy rakodó vágány is létesíttetett, melyen a vasúti kocsikat közvetlen a dunagözhajózási társulat rakodó helyeire lehet állítani. Ezen 215 méter hosszú rakodó vágány 1877. évi ápril lió 24-től május bó 4-ig épült,