Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)
Magyar vasutak - XIII. Vágvölgyi vasút
Vágvíilgyi vasut-társulat. 24-7 1423 frtba került, s 1877. évi május hó 9-én adatott át a rendes forgalomnak. • A többi engedélyezett vonalak kiépitése érdekében eddig nem csak nem történt intézkedés, hanem ellenkezőleg az 1878. évi május hó 29-én tartott hatodik rendes közgyűlés megbízta a kormányzótanácsot, miszerint a pozsony-soproni vonal a höflányi elágazással, továbbá a n.-szombat-lundenburgi és lipótvár-Uzbégbi vonalak kiépítéseinek kötelezettsége alól a felmentést a kormánynál kieszközölhesse. A trencsén-vlárai vonal kiépitése pedig, miután a cs. királyi kormány a vasat folytatását képezendő troppau-vláraszorosi vasút engedélyét időközben visszavonta, egyelőre elhalasztatott. Ezen stadiumbau állanak ma az épitési ügyek ; a társulat pénzügyi helyzete azonban igen válságos, miután a vasút érdekében oly sok áldozatot hozott Breuner, Erdődy és Zichy grófok személyes önfeláldozásukban már szintén elértek azon pontig, melyen túl saját anyagi megrontásuk nélkül nem mehetnek. A társulatnak ugyanis összes függő adósságai, melyek a többször nevezett grófok jótállása mellett contraháltattak, ez idő szerint körülbelől 8.475,000 frtra rúgnak. Miután a társulati czímleteknek folytatólagos kibocsátása utjáu e függő terheknek törlesztése a jelen pénzügyi viszonyok között kivihetetlen, s az engedélyezett vonalak kiépítéséről a társulat a fennebb előadottak szerint épen a pénzbeszerzés nehézségére való tekintetből is lemondott, s minthogy a pálya jelen kiterjedése mellett a befektetett tökét nem kamatoztathatja: mindezekre való tekintettel, s hogy a vállalat a teljes bukástól megmentessék, ediatároztatott a pályának eladása. Első sorban a cs. kir. szab. osztr. államvaspálya reflectált a pálya megvételére; de az állammal is folynak e részben tárgyalások, eddigelé azonban az ügy nem jutott megoldásra. A cs. kir. szab. osztr. államvaspályatársulat által megajánlott vételár állítólag 7 millió frt. Hogy a kormány ajánlata előnyösebb-e vagy sem, arról mit sem tudhatni. Alig lehet kétség uz iránt, hogy az állam a pályát meg fogja venni, ezt kívánja a helyes forgalmi politika, mely oda utalja az államot, hogy még áldozatok árán is meggátolja a pályának az osztr. állam vaspályatársulat által leendő megvásárlását. Ha az osztr. állumvasutnak sikeriilend megszerezni e pályát, bizonyára csakhamar létesiteudi az összeköttetést Troppau felé, sőt Zsolnáig is, s mindezt nem lehetend megakadályozni. Hogy mily veszélyes vcrscnyvonal lenne ez a m. k. államvaspályák északi vonalára nézve, azt felesleges bővebben fejtegetni. A kereskedelmi törvény értelmében 1876. évben módosított társulati alapszabályok főbb határozrnáiiyai a következők, u. m. : Az alaptőke az összes engedélyezett vonalak után névértékben 56.690,100 irtot tesz, melyből eddig 9.000,000 frt kiadatott. A 22.676,040 o. é. frtra rugó törzsrészvény töke 113,380 db. 200 o. é. ezüst frtos törzsrészvényből, — a 34,014,060 frtra rugó elsőbbségi részvénytőke pedig 113,380 db. 300 o. é. ezüst frtos elsőbbségi részvényből áll.
