Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Magyar vasutak - XIII. Vágvölgyi vasút

250 Vágvölgyi vasut-társulat. Az alépítmény e 410 kilométer hosszú vonalakon csak egy vágányra volt előállítandó, de oly módon, hogy ezen egyvágányú pálya előállításának munkálatai a második vágány kiépítését se ne akadályozzák, se költségesebbé ne tegyék. A második vágányt a kormány kívánatára akkor kötelesek az engedélyesek lerakni, ha a pálya tiszta jövedelme két egymás után következő évben a befektetett tőke névleges összegének 8%-os kamatját eléri; — de külön kárpótlás mellett a kormány bármikor követelheti a második vágány lefektetését. — A legnagyobb emelkedés 1000 méter hosszra, a 2-ik, 3-ik és 4-ik szakasznál 5, — az 1-ső és 5-ik szakasznál 10, — és a 6-ik szakasznál 8 méter. Kivételt képez a hajdani lóvonatú pozsonynagyszombati vonalrész, melynél a megengedett legnagyobb emelkedés 667 méter. A görbületi sugarak az első, ötödik és hatodik szakaszon nem lehetnek 300 méternél, a második, harmadik és negyedik szakaszon 500 méternél kisebbek. A műtárgyak mind egészen kőből és vasból épitendők s csakis a pálya mellett és felett vezető hidak, valamint azok, melyek a pályatesten egészen kivül esnek, építtethetnek fából. A felépítményhez a m. kir. államvasutak szabványa szerint folyó méterenkint 65 vámfouttal biró sínek, tölgyfa-telitett blikkvagy szurkosfenyü talpfák veendők, továbbá az állomások mellékvágányaira az egész pályahossz 16%-ánál több nem fog követeltetni. A csatlakozási és közös állomásokon kivül legalább még harmincz 600 méter hosszú közbenső állomás létesítendő. Az épületek az engedélyokmány értelmében kőből, esetleg téglából épitendők, az árúraktárak és kisebb melléképületek kivételével, melyek kőből vagy fából, mindenesetre azonban kőalappal építtessenek. Vontatási szolgálatra szükséges berendezéssel 12, vizállomással 22 állomás látandó el. A forgalmi eszközökre nézve az engedélyokmány azt határozza, hogy azok beszerzési költsége a vonal hosszához viszonyítva, 60,000 forintuyi összeget képviseljen mértföldenként. Az engedélyezett vasút az engedélyezési törvény hatálybalépte napjától, vagyis 1872. évi október hó 15-től számitott 37a év alatt teljesen kiópitendő s a közforgalomnak átadandó volt. Biztosítékul az engedélyesek 1.500,000 frtot tartoztak letenni, mely a vonalak akadálytalanul megtörtént felülvizsgálata után lesz visszaadandó. Harmincz éven át az engedélyezett vasúttól sem jövedelmi, sem kereseti, sem más, ezek helyett netán behozandó adó fizettetni nem fog. Legmagasabb árszabás mértföldenként: a) utazóktól egy személyért: az I. osztályban 36 kr., — II. osztályban 27 kr., — III. osztályban 18 kr., — IV. osztályban 10 kr.; b) árúknál vámmázsánként: az I. osztályban l-5 kr., — II. osztályban 2'5 kr., — III. osztályban 3*5 kr. Kivételes árszabásoknak helye van. Mihelyt a pálya tiszta jövedelme egymás után két évben a befektetett épitési töke 8°/o-ra emelkedik, jogában áll a kormánynak az árszabályt megfelelőleg leszállítani, de csak akkor, ha a második vágány lera-