Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Magyar vasutak - XIII. Vágvölgyi vasút

Váfvölgyi vMut'túrsnUl. 810,000 írtért s igy a vágvülgyi vasutvoualak engedélyének elnyerésénél versenytárs nélkül maradván, a kormány velők 1871. év őszén megkezdette az engedélyezési tárgyalásokat, melyek befejezése csak egy év múlva ért véget, 1872. évi október hó 15-ik napján nyervén szeutesitést az 1872. évi XXIX. t. cz., mely a soprou—pozsony—lundenburg —vágvölgyi elsőrendű mozdonyvasut kiépítéséről, intézkedik. A most idézett t. cz. által beczikkelyezett engedélyokmány szerint hg. WiudischgrüU Alfréd, id. gróf Zichy József, gróf Breuner Ágost Jáuos, gróf Szécsényi Béla, gróf Szápáry Gyula, Szüllő Géza, báró Detreaux Ede, Friedmann 0. Bernát, Zimmermann Emil, Machauek Miksa, Prosehavitz és a bécsi Wechslcrbauk jogot nyertek egy első raugú gözmozdonyú vasut kiépítésére és üzletben tartására, melynek fővonala Sopronból Szent-Margita és Buszt közt Pozsony felé, s Pozsonytól Nagy-Szombaton és Trencsénen át Zsolnára, szárnyvonalai pedig nevezetesen Sircznél kiágazva, Kis-Mártonon át Nagy-Höflányra, továbbá Lipótvárnál kiágazva, Üzbéghig, végre Nagy-Szombatnál kiágazva, Luudenburg felé az ország határáig vezetnek. Az engedélyezett vonalak az engedélyokmányban a következő szakaszokra osztattak fel, u. m.: a) Sopron-Sircz (Sopronnál csatlakozással a déli és györsopron-ebenfurti vasúthoz); b) Sircztöl Pozsonyig és Sircztől Kis-Mártonon át Nagy-Höflányig (Nagy-IIöflányban csatlakozással a győr-sopron-ebenfurti vasúthoz, összekötve Pándorfon vagy Zaráudfalváu az osztr. államvaspályával) ; c) Pozsonytól Nagy-Szombaton és Lipótváron át Trcncséuig (Pozsonyban csatlakozással az osztr. államvasuthoz) ; d) Treucséutöl Zsolnáig (Zsolnán csatlakozással a kassa-odcrbergi vasúthoz; e) N.-Szombattól Jablonczán át az ország határáig Brotzkánál (a brotzka-lundeuburgi vonal által Lundenburguál csatlakozás a Ferdinand éjszaki pályával); és f) Lipótvártól Üzbéghig. a vonalnak folytatása más vasútig kieszközöltessék, mely ajánlatok ennélfogva, s mert kiilömben is csekély vételárak ajánltattak, komoly alku tárgyává nem is téiettek. 1868. évben a vállalat igazgalósága a kormányhoz agözmozdonyúvá átalakítandó pályára állami biztosítás engedélyezéséért folyamodott, de kérelme vissza lön utasítva. 1871. évig szüntelen alkudozásokat folytatott a vállalat igazgatósága a pályának eladása, bérbeadása és gözmozdonyúvá leendő átalakítása érdekében, mignem sikerült a pályát eladnia a Bretiner-Windischgrütz-féle consortiumnak. A társaság 1872. évi február hó 18-án tartott utolsó közgyűlésében az eladást jóváhagyván, megválasztotta a leszámoló bizottságot, mely a társaság ügyeit a pálya átadásáig vezette. A pálya az új tulajdonosoknak 1872. évi márczius hó 12-én adatott át. A lóvonatú forgalomnak a pálya még 1872. év október hó 10-ig szolgált, a midőn a forgalom besziintettetvén, a pályának Pozsonytól N.-Szombatig gözmozdonyú pályává való átalakítása munkába vétetett.