Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Magyar vasutak - XIII. Vágvölgyi vasút

248 Vágvölgyi vasut-társulat. Galgócz felé, s Nagy-Szombaton át Lundenburg vagy Göding irányában a batárig vezető vonalakra; — s végül 1871. évi október bó 1-én gróf Breuner és érdektársai egy Pozsonytól a Dunán át Sopronig, valamint Pozsonytól nyugat felé az ország határáig vezetendő gőzmozdonyü vasútra. Mindezen előmunkálati engedélyek érvényesítését megakadályozta azonban egyidőre az 1870. évi XLI. t. cz. által engedélyezett m. északnyugati vasut, *) s csak miután e vasut engedélye megsemmisíttetett: ekkor lépett ismét előtérbe a vágvölgyi vasut kiépítésére vonatkozó törekvés, bg. Windischgrätz Alfréd, gróf Breuner Ágost, a pozsony—nagy-szombati lóvonatú vasut-társaság, sőt még a m. északnyugati vasut engedélyének birlalója, az Unio-bank is pályázván az engedély elnyeréseért. Hg. Windischgrätz Alfréd és gr. Breuner Ágost-féle consortiumok később egyesülvén, megvásárolták 1871. évi október bó 29-én a pozsony—nagy-szombati lóvonatú vasutat**) *) A magyar északnyugati vasut, melyre a fentebbi t. cz. által dr. Strouszberg Bethel Henrik nyert engedélyt, a es. k osztr. államvaspálya érsekújvári állomásától egyrészt Komáromig, másrészről pedig Nyitrán Baán-on át Trencsénig volt építendő. Az engedélyes köteles volt 650,000 frtot biztosítékul letenni, s a pálya építését az engedélyezési törvény hatályba lépte napjától számított kővetkező határidők alatt befejezni, u. m.: o) az érsebújvár—nyitrai szakasz építését 2 év alatt; b) az érsekújvár—komáromi szakaszét 2'/s év alatt s c) a nyitra—trencséni szakasz építését 3 év alatt. Az érsekújvár—nyitra —treneséni vonal után a megnyitás napjától mértföldenkónt és évenként 33,900 ezüst frt tiszta jövedelem s ezenfelül a szükséges törlesztési hányad biztosíttatott. — Dr. Strouszberg ezen engedély kiadása után nemsokára megbukván, átruházta az engedélyt az Angol-osztrák és Franko-bankokra, melyekhez az Unio-bank is társul szegődött, ezen bank maradván később egyedül az engedély birlalója. Miután az engedélyeit vonalaknak csak egyik része élvezett állami biztosítást: — a szükséges alaptőke beszerzése sok nehézségbe ütközött, sőt nemsokára teljesen meghiúsult. A vonal tervei elkészültek ugyan s azok alapján a kormány részéről az épitési engedély is kiadatott; mindamellett a munkálatok megindítása csak az épitési anyagok, sínek és talpfáknak a helyszinére történt szállítására szorítkozott, s már előre látható vala, hogy az engedélyokmányilag megállapított épitési határidők nem lesznek betartva. Áz engedélyes által végre annyira balogattatott a munkálatok megindítása, miszerint a ministerium 1872. évben indíttatva érezte magát az engedélyt megszűntnek nyilvánítani s az épitési biztosítékot lefoglalni, mely azonban később az engedélyes Unio-banknak visszaadatott. **) A pozsony—nagy-szombati lóvonatú vasut építése 1837. évben kezdetett meg, de csak 1846. évi november hó 1-én adatott át egész kiterjedésében a közforgalomnak, s e szerint ezen nemcsak hazánkban, de az összbirodalomban is első 8 mértföldnyi simít kiépítése, mely N.-Szombaton túl Szeredig vezettetett, majdnem 9 évet vett igénybe. A vállalat azonban nem virágozhatott fel, miért is 1854. évtől kezdve folyton azon fáradozott az igazgatóság, hogy a pályát mozdonypályává átalakíthassa, s hogy valamely más pályával kapcsolatba hozhassa. E ozél kivitelénél természetesen a pénz megszerzése jött első sorban szóba, s miután a pályára kamatbiztositás nem volt kinyerhető, a vállalat igazgatóságának minden a pénzalap előteremtésére irányzott törekvése hasztalan volt. Midőn a vágvölgyi és sopron—pozsonyi vonalak kiépítésére a consortium megalakult, a pozsony-nagy-szombati vasut-társaság is társul csatlakozott, e mellett azonban czélba vétetett a vonal eladása, vagy esetleg annak saját költségen gőzmozdonyúvá leendő átalakítása is. A vonal megvétele iránt több rendbeli ajánlat is tétetett, de mindannyian azon feltételhez kötötték ajánlataikat, hogy