Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Magyar vasutak - VIII. Magyar északkeleti vasút

MapyaV t'Hfcikkéloíi Vasul-tui'sulal. 157 tetemes kedvezmények engedélyeztettek — épitési faanyagok, talpfák, siuek, kőanyagok stb. szállítására nézve. Minthogy e kérdéses vasúti összeköttetés létrejöttét a magyar kir. kormány mint az ungvári uradalom »életkérdését« tekinté, (lásd Divald Adolf m. kir. osztálytanácsosnak 1870. márczius 15-ikéről az akkori m. kir. pénzügyministerhez intézett jelentését) — ugyanazért emiitett cousortiumon kivlll, még mások is lettek a versenyre felszólítva. Miután azonban ezen vonal kiépítése nem fekltdt a magyar északkeleti vasút közvetlen érdekében, azért a társulat — tudomásul vévén a magyar kir. kormánynak a nyíregyház—uugvári vonal építésére nézve tett kezdeményezését, — oda irányozta törekvését, miszerint ezen vonalnak a magyar északkeleti pályába történő beékelése által, ez utóbbinak üzletére gyakorlandott káros befolyást lehetőleg az által gyengítse, hogy az új vonal üzletét magának biztosítsa. Mint pályázó, ezen vasúti vonal épitési engedélyének elnyerése végett csak akkor lépett fel a magyar északkeleti vasút, midőn ezen engedély iránt két új versenyző is jelentkezett. E két új versenyző: a es. kir. szab. tiszavidéki vasut-társulat, és dr. Strouszberg B. 11. ur ; mindkettő egyaránt veszedelmes a magyar északkeleti vasút érdekeinek. Ugyanis az első az által, mert ez a nyiregyháza-UDgvári vonallal azon ívet, melyet az északkeleti pálya vonalai a tiszavidéki vasút Debreczen állomásából kiindulva, Szatmárou és Csapon át, ismét a tiszavidéki vasút szerencsi állomásáig képeznek, — áttörve, az északkeleti vasút vonalainak jövedelmezési képességét legkisebb mértékre szállította volna. A második versenyező pedig egyszersmind a magyar északkeleti vasút épitési fővállalkozója lévén, a nyíregyháza—ungvári vonal építésének és Uzletbetételének engedélyével, annak részvényesei ellenében veszedelmes fegyver birtokába jutott volna. Miután — miként fentebb említtetett — a báró Vécsey-féle consortium, az előengedélyt a nyiregyháza-ungvári vonal kiépítésére nézve 1868. april havában már megszerezte, — a magyar északkeleti vasút igazgató-tanácsosainak nagyobb része — azon indoktól vezéreltetve, hogy a magyar északkeleti vasút vonalai jövedelmezési képességének csökkenését elhárítsa, miért is jó eleve lemondott a nyiregyháza-ungvári vonal építésénél (épitési tőke beszerzésénél, épitési munkálatok kiadásánál stb. stb.) netalán eredményezendő mindenféle nyereségről, — 1869-ik év vége felé nevezett eonsortiummal egyelőre csak saját nevében oly czélból lépett érintkezésbe, hogy vele egyesülten az engedélyt a nyiregyháza-ungvári vonal kiépítésére és Uzletbetételére elnyerje és ekként a magyar északkeleti vasut-társulatot minden kártékony versenytől megóvja. Ezen indokok számbavételével kéretett a nyiregyháza-ungvári vonal engedélye állam-kamatbiztositás alapján. Ennek következtében az egyesült érdektársak a nyiregyházaungvári vasút építésének és Uzletbevételének engedélyét elfogadni