Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Magyar vasutak - VIII. Magyar északkeleti vasút

4 Magyar északkeleti vftsiit-társulít szervezett műszaki vezetés ellenőrzése mellett egyedül cs kizárólag csak az északkeleti vasút épitési czéljára legyenek felhasználhatók és a havonkinti kereseti bizonyítványok kifizetése alkalmával megbatározott időközökhöz kötött részletekben levonassanak. Ekkor tájban már dr. Strouszberg alkudozást kezdett a fövállalat átadása iránt Bécsben az Uniobankkal; mely az épitkezési üzletet 1.871. márczius havában át is vette. Az Uuiobauk be is végezte az építkezést, még pedig oly veszteséggel, mely a később emelt kárpótlási követelés szerint körülbelül 22 millió forintra megy. 1871. február hó végéu, közvetlenül az engedményt tárgyazó szerződés létrejöttét megelőzőleg, az északkeleti vasút épitkezési ügyei fölötti felügyelettel megbizott kormányközegek és a társulati képviselők közös tanácskozmányában az egyes vonalrészek megnyitására újabb határidők állapíttattak meg; mely tárgyalás alkalmával azon feltevés szolgált irányadóul, hogy a munkálatok folytatása és bevégzése tekintetéből erélyes és szakértő vezetés iránt fog intézkedés tétetni, és arról is gondoskodva leend, hogy a megkívántató pénzerő idejében beszereztessék. A téli hónapokban nagyon csekély volt a baladás, sőt, midőn végre az időjárás kedvezőbb fordulatot vett, és az addigi fővállalattal folytatott tárgyalások 1871. évi márczius hóban az épitési szerződésnek a bécsi Uniobankra átruházásával végződtek, és ezen pénzintézet elegendő mennyiségbeu tette folyóvá a szükséges költséget : a munkálat még ekkor is aránytalanul lassan folyt; mely lassú haladás kezdetben azon körülménynek volt talajdonitható, mert az új fövállalatnak időre volt szüksége, hogy magát a vállalat helyzete felől pontosan tájékozhassa, és a munkálat részleteibe tevékenyen behatolhasson. De még azután sem felelt meg az épitkezés előhaladása sem a körülményeknek, sem a határidők iránt létrejött megállapodásnak, midőn az Uniobank központi épitési vezetése bevégezte a berendezkedést és szervezkedést, mely működése elsö hónapjaiban ereje kifejtésében hátráltatta; úgy hogy ennek következtében a megnyitási határidőkön túl minden vonalrészen tetemes késedelem mutatkozott. A debreczen—szatmári vonalon, mely legelőször volt megnyitandó, 1871. év márczius havában a magas épitkezés befejezését téglahiány hátráltatta; a felépítmény Debreczen és N.-Károly közt legnagyobb vészben csak homokba volt lerakva, és a kavicsbordást, a kavicsbányáknak a Szamos általi elöntetése miatt több izben félbe kellett szakítani. Az épitkezés végleges befejezését még azon körülmény is késleltette, hogy a m. k. kormány a n.-károly—-szatmári vonal fekszine egy részének emelését, s ugyanazon vonalon több új hid és áteresz utólagos építését rendelte el; mely muukálat az 1871. évi deczember hóhau beállott rendkívül nagy árviz alkalmával szerzett tapasztalat folytán találtatott szükségesnek.