Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)
Magyar vasutak - VIII. Magyar északkeleti vasút
144 Magyar északkeleti vas ut-tá rsulat. 144 szükségessé; s ezen tárgyalások alkalmával gyakran oly kérdések merliltek fel, melyek a viszonyok tisztázása helyett, még bonyolódottabb állapotot idéztek elő. A Debreczentől Szatmárig terjedő első vonalrész közigazgatási bejárása 1869. évi april hóban, a zombor-ujhely-csapi vonalé 1869. Junius hóban, a királyház-beregszász-bátyui vonalé 1869. augusztus hóban, a szathmár-taraczközi vonalé 1869. november hóban, a taraczköz-szigeti, csap-bátyu-munkácsi, és kassa-szalánczi vonalrészeké 1870. május hóban, s végre a szerencs-zombori és ujhely-szalánczi vonalrészeké 1870. junius hóban történt. Valamint a terv kidolgozása, ugy a részletes építkezési tervezetek elkészítése is sok ideig tartott; nevezetesen a csatlakozási pályaudvarok térrajzai a szabványterveken túl szükséges bővítésekkel együtt, csak 1870. évi május hóban lettek véglegesen felterjeszthetők ; a foganatosítást tárgyazó jóváhagyás pedig csak 1870. augusztus hóban adatott ki. Hogy az idő haszontalanul ne vesztegettessék, a fővállalat, nem várva be az építkezési tervek miniszteri jóváhagyását, a dobreczenszatmár-turpataki vonalrészen már 1868. évi deczember hóban, s valamivel későbben a szerencs-ujhelyi vonalon is, szabad egyezkedés utján megszerzett területeken saját veszélyére megkezdette a földmunkálatokat; s ezen eljárást a következő 1869. év május haváig csaknem minden többi vonal egyes részeire is kiterjesztette. Az 1869. évi nyár folytán pedig a szabványszeríí apróbb alépítményi műtárgyak, és néhány nagyobb hid építése az északkeleti vasut nagyobb részén azon körülmény daczára is megkezdetett, hogy azok tervén a kormány a végleges jóváhagyás alkalmával még változtatásokat is tehet. Az 1869-ről 1870-re forduló télen a Tisza és mellékfolyamainak árja évek hosszú sora óta nem tapasztalt magasságra növekedett; mely áradásnak az lett a következése, hogy miután sok helyen a kormány közegeivel egyetértöleg megállapított magasságban hosszú vonalra terjedő töltésezés készült, és több apró műtárgy építtetett, különösen Taraczköz és Szatmár között, és a királyház-, csap-, s.-a.ujhelyi vonalon a töltés koronájának kiszélesitése, s számos hid bövitése és beigfatása vált szükségessé. Jelesen az 1869. évi november és deczember hónapokban beállott átadás következtében a mintegy 13 mértföldnyi hosszúságú szatmártaraczközi vonalrész fekszine, az 1870. évi márczius 13. tartott értekezlet megállapodása folytán csaknem 10 mértföldnyi hosszaságban 0—1.8 m magasságra emeltetett, miáltal emiitett vonalon a földmunkálat, az eredetileg számításba vett földmennyiségnek több mint 50°/o-val szaporodott. Jelentékeny, habár az emiitettnél valamivel csekélyebb mérvű fekszinentelésre volt szükség a királyház-, csap-, s.-a.-ujhelyi vonalon is. A pálya sok helyen csakugyan nagyon alacsonyra tervezett koronájának ily emelése, a pályatestre, különösen a későbbi fentartást tekintve, kedvező befolyással volt. Az áradás előtt kevéssel foga-
