Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

XI. Az anyagok és szerelvények beszerzése, tárolása és szállítása. Gyári segédüzemek és külső alvállalkozók igénybevétele 53

További, főként motoralkatrész-megmunkáló szerszámgépeket üzemen kívül, megőrzés céljából egyes környékbeli pusztákon gazdasági épületekben helyeztek el. Ezek a munkagépek túlnyomórészt megmaradtak, és 1945 második felében az ideiglenesen helyreállított autógyárban újból üzembe álltak. Kiegészítésükre az autógyár a KGM kiutalása alapján a csepeli szabadkikötőben tárolt külföldi szerszámgépekből és üzemképes leszerelt gépekből kapott pótlást. A korábbiakban említett budapesti szervizből Magyaróvárra visszairányított automatákat, revolverpadokat stb., valamint a gyár autógépműhelyéből akkor még ki nem telepített, kb. 250 db szerszámgépet az 1945. február havában elrendelt további kényszerkitelepítés során — a „Maros" gépkocsik gyártásához szükséges anyagokkal együtt — a csehországi Krumau városába irányították. A hadicselekmények megszűnte után a gépek és az anyagok visszatelepítésére már nem került sor. A magyaróvári szalaggyárban üzembe helyezett megmunkálógépek túlnyomó része a háborús események folyamán megsemmisült. A korábbiakban ismertetett szerelőcsarnokok, gép- és karosszériaműhelyek, a hőkezelő üzem, garázs stb. az 1946—1947. években újjáépülve és további szerszámgépekkel kiegészítve tették lehetővé, hogy a VI. fejezetben ismertetett „Super" és „Speciár" típusú kocsikból és a „Mindenes" traktorból 1951-ig még további 2000 db-ot gyártsanak. XI. AZ ANYAGOK ÉS SZERELVÉNYEK BESZERZÉSE, TÁROLÁSA ÉS SZÁLLÍTÁSA. GYÁRI SEGÉDÜZEMEK ÉS KÜLSŐ ALVÁLLALKOZÓK IGÉNYBEVÉTELE A vállalat törekvése már kezdetben is az volt, hogy a gépkocsik gyártásához szükséges alkatrészek megmunkálása saját üzemében történjék, vagyis „kívülről" lehetőleg csak nyersanyagot és kész szerelvényt vegyen igénybe. A különféle öntvényeket, kovácsolt darabokat és hengerelt anyagokat tehát saját üzemében munkálta készre. A megmunkáláshoz szükséges gépek túlnyomórészt már az első időkben is — megfelelő szakemberekkel együtt — rendelkezésre állottak. A gyártás további folyamán (a II., III. és IV. fejezetben ismertetett gépkocsikhoz) a hengerelt anyagokat, valamint a fémöntvényeket (bronzés könnyűfém ötvözetek), továbbá azon kovácsolt darabokat, amelyekhez süllyesztékre volt szükség vagy nemesacélból (nikkel, krómnikkel stb.) voltak kovácsolva, a licencadó gyárral együttesen azonos alvállalkozónál rendelték meg. Ez vonatkozott az 1918. év végéig a hossz- és kereszttartókra is, amelyekhez azonban 1922-től kezdődően a szükséges sajtoló szerszámot elkészítve, a gyár ezeket saját kovácsműhelyében melegen sajtolva állították elő. Az anyagbeszerzés ennek megfelelően az említett öntvényeken kívül főként a hengerelt anyagok idejében való beszerzését szorgalmazta. Tapasztalat szerint az újabb sorozatok gyártását megelőzően az anyagok szállítási határideje 3—6 hónapig terjedt, és megfelelő nyilvántartás ellenőrizte és szorgalmazta az üzem által igényelt határidők betartását. Ugyanez 53