Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

XI. Az anyagok és szerelvények beszerzése, tárolása és szállítása. Gyári segédüzemek és külső alvállalkozók igénybevétele 53

vonatkozott a kész szerelvények (golyóscsapágyak, tekercs- és laprugók, porlasztók, mágnesek, gyújtógyertyák, dugattyúgyűrűk stb.) beszerzésére, amelyekhez 1930-ig a készremunkált forgattyústengelyek is tartoztak. A beérkezett hengerelt, hántolt és fényesre húzott rúdanyagokat, vasés horganyozott, valamint vörösréz lemezeket, acélcsöveket, szerkezeti acélbugákat és rudakat az ún. vasraktárban tárolták. A kovácsolt alkatrészek, nyers öntvények elkülönítve a kész szerelvényektől, ugyancsak különállóan voltak raktározva. A kivételezés és anyagfelhasználás a műszaki irodák által kiadott műhelyfüzetek adatai alapján történt. A „Rába—Krupp" és „Rába AF" gépkocsiknál azonban a szerkezeti acélokból való sajtolás, valamint a süllyesztékes kovácsolás már a gyár saját kovácsműhelyében történt. A további időszakban gyártásba került (az V., VI. és VII. fejezetben szereplő) gépkocsik sorozatgyártásához a kovácsolt darabokat kizárólag, míg az öntvényeket fokozatosan mind nagyobb mértékben a gyár keretén belül állították elő. A növekvő termelés következtében mind nagyobb mértékben jutottak szerephez az ún. bedolgozó üzemek; viszont az ezek ellátásához szükséges különféle méretű és minőségű nyersanyagok (bugák, hengerelt és húzott áruk stb.) idejében való beszerzéséről fokozottabb mértékben kellett gondoskodni. A VIII. és IX. fejezetekben ismertetett dízelmotoros gépkocsik, illetve katonai járművek anyagának beszerzését még fokozottabb mértékben jellemezte az önellátás elve. Ebben az időben a fémöntöde, valamint a szürke- és acélöntöde elektromos kemencéi és speciális öntőkészülékei révén állították elő a motorok egybeépített hengereit és motorházait, valamint különálló hengerfej öntvényeit, a könnyűfém silumin hajtóműházakat, a ventillátorokat, fékpofákat, szívó- és vízcsöveket stb., valamint a „Botond"-ok különlegesen hőkezelt alumíniumbronz csigaöntvényeit. A nemesacélüzem a szükséges méretű és minőségű anyagokat a gyár keretén belül mint segédüzem bocsátotta a kovácsoló, illetve megmunkáló műhelyek rendelkezésére. Következésképpen ezen gyártási szakaszban már úgyszólván kizárólag csak a nyers alapanyag és a kész szerelvények kívülről való beszerzése volt szükséges. Így a külső alvállalkozói szállítások igénybevétele a minimumra csökkent, és az anyagbeszerzések túlnyomó részét a gyár saját keretén belül határidőre tudta biztosítani. Rendkívül nagy súlyt helyezett a vállalat — főként a gépkocsigyártás terén — nemcsak az akkori viszonyoknak megfelelő korszerű szerszámgépek és egyéb berendezések, valamint a folyamatos anyagellátás biztosítására, hanem az új gépkocsigyáregység üzembe helyezése idejére az anyagszállítást és a félkész, illetve kész alkatrészek helyszínre való juttatását megfelelő eszközök segítségével gyors és gazdaságos módon szervezte meg. Az ún. vas-, öntödei és kovácsműhelyi raktárakból a nyersanyagoknak a feldolgozó üzemekbe való szállítását ütemterv szerint végezték. Ugyancsak hasonló módon jutottak a kész szerelvények kellő időben és mennyiségben az egyes szerelőcsoportokhoz. Itt már egy központi raktárnak a szerelőműhelyek közelében való létesítése révén elkerülhető volt a szállítmányok több irányból való beérkezése. A szállítást megfelelő teherbírású elektromos targoncákkal, valamint 3—4 szállítókocsit vontató „Mindenes" traktorral végezték, mely célból a 54