Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

X. Az üzemi berendezések kialakulása és a sorozatgyártás kifejlesztése 1903–1951 között 46

45. ábra. A szerkesztési és üzemvezetési központi épület az 1944. április 13-i légitámadás után tevékenység 1944. április 13-ig fokozatosan fejlődött. Az ezen a napon a gyárat ért légitámadás a további munkákban igen súlyos akadályt jelentett. Ez alkalommal a szerszámgépcsarnok aránylag csak kis károkat szenvedett — ez is főként az ellenőrző osztály berendezésének egy részét és a fogaskeréküzem egy-két gépegységét érte —, viszont a lakatos szerelőcsarnokok, a karosszéria- és a hőkezelő üzem úgyszólván teljesen összeomlott, illetve kiégett (44. és 45 ábrák). Az elszenvedett károkon kívül a sajnálatosan nagy emberveszteség hatása alatt a tervszerű gyártás ettől kezdve megszűnt. Ennek első oka, hogy a háború végéig gyakran ismétlődő légiriadók és a további, öt ízben elszenvedett újabb légitámadás a gyár dolgozóit lelkileg teljesen deprimálta; munkahelyeiket elhagyva, nem a megbízhatatlannak bizonyult óvóhelyekre, hanem a rendelkezésre álló tehergépkocsikkal a környékbeli erdőségekbe menekültek. Ez a gyakori munkaidő-kimaradás a gyártás folytonosságát lehetetlenné tette. A másik ok pedig az volt, hogy a gépi berendezések kitelepítése folytán széjjelforgácsolódott gyártás akadályozta a gazdaságos és határidőre való termelést. A megmaradt szerszámgépparkból közel 100 db automatát, félautomatát és revolverpadot a budapesti szerviz ún. „Botond" szerelőcsarnokában, míg a fogaskerék-megmunkáló, közel 30 db legértékesebb gépegységet a Filatori gátnál levő kékfestőgyár raktáraiban helyezték üzembe. Mindkét helyről rövid üzemelés után újabb intézkedések, illetve kényszer áttelepítések révén a gépeket Magyaróvárra, a szalaggyárba szállították, ahol ideiglenesen újból üzembe helyezték őket. 52