Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

X. Az üzemi berendezések kialakulása és a sorozatgyártás kifejlesztése 1903–1951 között 46

benne a gépkocsi-gyáregység vezetősége, mérnöki, művezetői, szerkesztési, kalkulációs és gyártáselőkészítési létszáma, amely mintegy 200 főt tett ki. Annak ellenére, hogy a gyártási folyamat az aránylag kisebb sorozatban készült (az I—

II. fejezetben ismertetett) típusoknál gyakorlatilag a munka folyamán már kialakult (gépi megmunkálás, lakatos- és szerelési munkák stb.), mégis a rendszeres gyártáselőkészítést főként az 1928. és 1929. évektől kezdve (a III—IX. fejezetekben ismertetett típusoknál) vezették be véglegesen. Ezeknél ugyanis minden egyes típus gyártását megelőzően az illetékes műszaki (mérnöki, művezetői, csoportvezetői) szakemberek bevonásával a főbb alkatrészek megmunkálási tervét külön-külön megbeszélték, és meghatározták nemcsak a szükséges szerszámok, készülékek stb. legyártását, hanem a megfelelő munkaidőt, illetve bért is. A gyártásnak itt vázolt szakszerű és gondos előkészítése és a nyersanyagok (a XI. fejezetben ismertetendő) folyamatos biztosítása révén elérhető volt, hogy a dolgozók keresete a gyári átlag fölé emelkedett, és az egész időszak alatt egy esetben sem fordult elő, hogy esetleges igényeik kielégítését tárgyalások útján ne tudták volna elérni. Természetszerűleg a gyártási kapacitás az ismertetett, akkor modern berendezések és a harmonikusan összedolgozó fizikai és műszaki erők, valamint a nyersanyagok kellő időben való folyamatos előkészítése révén kedvezően alakult. így volt elérhető, hogy 1942-től kezdve a havi termelés a „Botond" típusnál több mint 100, a ,,Super"- vagy a „Maros"-nál 150—200, míg a „Túrán" harckocsinál 6—8 db volt. Ez a gépkocsigyártási 44. ábra. A gépkocsiszerelő műhely az 1944. április 13-i légitámadás után