Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

X. Az üzemi berendezések kialakulása és a sorozatgyártás kifejlesztése 1903–1951 között 46

közben is ellenőrizzék. így tehát az alkatrészek előállításánál a mérethű pontosság és cserélhetőség követelményeinek mindenben megfeleltek. A fogaskerékgyártás ellenőrzése céljából korszerű berendezés állott rendelkezésre, éspedig; a fogaskerék ütését, legördülését vizsgáló 1—1 db Parksohn- és Maag-gép, evolvens-görbét ellenőrző Carl Mahr gyártmányú műszergép, ugyanilyen származású tárcsás mikrométerek és vídia mérőfelületű mikrométerek; Zeiss optikai fogvastagságmérők, Maag-rendszerű mérőműszer a fogaskerék alaposztásának ellenőrzésére és végül Brinell és Rockwell keménységvizsgáló készülék. A mellső tengelyt, a kormányrudazatot és az emeltyűket, a főtengelyt és egyéb nagyobb igénybevételnek kitett alkatrészeket a készremunkálás után elektromágneses repedésvizsgálóval ellenőrizték. Az 1941. évben, az új automobil-gyáregység üzembe helyezésekor az alkatrész- és végszerelde, valamint az ezekhez csatlakozó befuttató, illetve fékterem alapterülete 5000 m

2 volt. Ezekben a motorok és egyéb gépkocsiegységek, valamint, az alvázak végszerelése már ütemszerűen folyt, ami a nagyobb sorozatgyártás előfeltétele volt. Az autógépműhely egy 12 m és több 7 m széles csarnokkal 13 200 m

2 területű volt, amelyben 1944-ig a szerszámgépek száma kb. 400 db-ra emelkedett. A megmunkálás folytonosságát és tervszerűségét a gépek szakszerű csoportosítása biztosította. Az első széles hajóban a motorházak, hengerek, hengerfejek, hajtómű- és differenciálmű-házak készülékeit magukban foglaló nagy teljesítményű gépek voltak a megmunkálási sorrendnek megfelelően beállítva. A 7 m széles csarnokokban a forgattyús- és bütyköstengely-megmunkáló és a köszörűgépek, majd a fogazó- és az ezekhez tartozó csiszológépek, a nagy teljesítményű esztergapadok, revolverpadok, fél- és teljes automaták ugyancsak gyártási terv szerinti csoportosításban üzemeltek. Ezen megmunkáló gépcsarnokban az ellenőrzési osztály központosán volt elhelyezve. A gépműhelycsarnokkal szomszédos volt a hőkezelő üzem. A fogaskerekek, hornyostengelyek, mellső tengelyek és kormányműrészek hőkezelését, azaz edzését és nemesítését Siemens-rendszerű, pirométerekkel ellátott elektromos kemencék és nagy méretű olajmedencék tették lehetővé. A reve eltávolítását ugyanitt speciális homokfúvókkal végezték. A készreszerelő műhelycsarnokkal párhuzamosan épült a különálló, 5400 m

2 alapterületű karosszériaműhely. Ebben folyt a normál teherfelépítményeken kívül a különleges kocsiszekrények, acélvázas autóbusz-felépítmények, teljes kárpitos berendezések gyártása; a lakatos, bádogos és hegesztő munkáktól kezdve a fényezésig. Az üzemirodák minden egyes csarnokban közvetlenül voltak kialakítva, míg a műhelyfőnökség, a gyártástervező, kalkulációs és szerkesztési irodák külön központi épületben, a műhelyek közvetlen szomszédságában voltak. A géppark és a gyártási eszközök vázolt kifejlesztésével párhuzamosan mind a fizikai, mind a szellemi munkaerők számának növelésére is sor került, úgyhogy 1944 első negyedében — tehát a légitámadások kezdetéig — a létszám 2920 főre emelkedett. Ebben a létszámban a megmunkálási üzem (három műszak) 1100, a szerszámgép-karbantartó és a készülékosztály 500, a szerelő- és fékterem 300, a hőkezelő üzem 50, a repasszáló üzem, illetve garázs 50, végül a karosszériaüzem 700 fővel szerepelt. Nincs 50