Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

X. Az üzemi berendezések kialakulása és a sorozatgyártás kifejlesztése 1903–1951 között 46

dűlt a gyártás, és az eredeti kb. 300 főre növekedett a munkáslétszám. A Krupp-licenc, majd egy évvel később az „AF" gyártási program további beruházást és létszámemelést tett szükségessé, úgyhogy az első sorozatok gyártásához is már további speciális szerszámgépek és közel 400 munkás beállítására volt szükség. A megnövekedett részleg, a végszerelési munkák, valamint a futópróbák utáni ún. repasszálási műveletek férőhelyéül további kb. 1500 m

2-es csarnokot kellett igénybe venni. Az így kialakult, immár összesen 4500 m

2-re nőtt autóosztály 1939-ig ebben a keretben működött. A gyártás akkori korszerű voltára jellemző az ,,Austro-Fiat" licencadó gyár szakközegeinek megállapítása, mely szerint a bécsi gyárénál magasabb győri munkáskeresetek a korszerűbb és nagyobb teljesítőképességű szerszámgépekkel voltak elérhetők. Ez a fejlődés a gazdasági válság miatt megakadt, lényeges termelés- és vele együtt létszámcsökkenés következett be mindaddig, míg 1935-ben a vállalat magyar bankérdekeltségbe kerülvén, a Rima által keresztül vitt átcsoportosítás (Ajax acélművek, Kaszab és Szenes csavargyárak) újabb fejlődéshez vezetett. Ezenkívül sor került a VI—

VIII. fejezetekben részletezett, katonai és polgári, illetve közületi különféle célú gépkocsik és autóbuszok akkori viszonyokhoz mérten nagy sorozatú gyártására. Ekkor került sor az új gépkocsi gyáregység megépítésére, ami az 1941. és 1942. években fejeződött be. Minthogy az új gyáregység épületei csak 1941-ben voltak beköltözhetők, viszont az említett gépkocsitípusok gyártása az 1935—38. években már szükségszerűen felfejlődött, a szerszámgépek egy részét még a régi műhelyekben kellett üzembe állítani. Az 1935. évben meglevő géppark 1937—1938-ig fokozatosan az újabb szükségleteknek megfelelő, további nagy teljesítményű megmunkáló gépekkel egészült ki. Ilyenek voltak többek között: Maag fogaskerék-köszörű, Heinemann sokkéses főtengely-megmunkáló eszterga, Union horizontális fúró-marógép, különféle precíziós esztergapad, függőleges és vízszintes marógépek, sugárfúrógép (Kolb és Raboma), kúpkerékgyalu, egy készlet öt egységből álló Gleason ívfogazó gép, Zimmermann-féle fogaskerékgyalu, Pfauter homlokfogaskerék-maró, Hiles fogköszörűgép, foggömbölyítő automata; Gisholt rendszerű revolvereszterga kerékagy-megmunkáló, Warner—Swasy sokkéses dugattyúmegmunkáló gép; Wanderer, Fritz—Werner függőleges, Cincinnati, Wanderer vízszintes marógép; Hurth ékhoronymaró gép, 12 orsós és több egy orsós oszlopos fúrógép; Heald lyukcsiszoló, Landis bütyköstengely-csiszoló, Fritz —Werner bordástengely-csiszoló, vízszintes, függőleges síkköszörű; Landis univerzális főtengelycsiszoló, vésőgép, 1 db bütyköstengely-csiszoló, menetmarógép, Pee—Wee menethengerlőgép. Ezeken a gépkocsialkatrészt megmunkáló szerszámgépeken kívül a készülékek és szerszámok megmunkálására 1 db Herbert—Lindner és 2 db HiZZe-rendszerű koordináta-fúrógép volt többek között az autógyárban felállított szerszám- és készüléküzemben. A gyártást ellenőrző osztályon a Zeiss mérőgép segítségével a mérőhasábok időközönként való ellenőrzése volt lehetséges. Ezen mérőhasábokkal az egyes munkadarabokat ellenőrző villás, illetve hengeres kaliberek kopását állapították meg. A munkadarabok furatainak, illetve csapátmérőjének mérésére kellő mennyiségű precíziós mikrométer, tolómérce és egyéb mérőkészülék állt rendelkezésre; így lehetővé tették, hogy a munkadarabokat nemcsak a megmunkálás befejezte után, hanem az egyes munkafázisok 4 Rába gépkocsigyártás története 49