Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

VI. „Rába-AFi” katonai gépkocsi, „Rába Super” és „Rába Speciál” gyorsteherautók, illetve autóbuszok 30

nye a rendkívül kis önsúly és kis fordulási sugár, valamint a megbízhatóság és egyszerű kezelhetőség volt. A kistraktorból az első 45 db-os sorozat az 1930—1931. években készült el, és a mezőgazdasági tényezők teljes megelégedésére állították üzembe. A traktor 1931-ben négy és fél hónapos olaszországi bemutatón vett részt, azonban üzletkötésre a gazdasági válság következtében nem került sor; a gyártás megszakadt, és csak az 1934—1935. években folytatódott, 1947. évi befejezéssel. Ekkor gyártásuk átprofilirozás következtében megszűnt. Ezen idő alatt három sorozatban még 250 db készült el, azonban az első daraboknál tapasztaltak eredményeként megfelelően kifejlesztve, „Rába Mindenes" néven. A kéthengeres, 25 LE-s motor ezeknél már cserélhető hengerperselyes volt, a hajtómű négyfokozatú, előre és hátra sebességgel; a hajtó szíjtárcsa ugyancsak ezen sebességi fokozatoknak megfelelő fordulatszámmal volt működtethető. A hajtóműházba volt beépítve a bolygókerekes differenciálmű és a hajtóműfék. Az utánakasztható háromvasú ekével, 20 cm mélyszántással, a teljesítmény óránként 1000—1400 négyszögöl volt. A legkülönfélébb mezőgazdasági talajmegmunkáló berendezések vontatására és mozgatására volt alkalmas. Bordás gumiabroncsozású tárcsakerekek felszerelése esetén a normális mezőgazdasági vontatási munkákon kívül 18 km/h sebességre országúton is használható volt. A „Rába Mindenes"-t a 23. ábra mutatja. Mindkét típus számszerű adatait a táblázat 20. és 21. rovata tartalmazza. VI. „RÁBA—AFi" KATONAI GÉPKOCSI, „RÁBA SUPER" ÉS „RÁBA SPECIÁL" GYORSTEHERAUTÓK, ILLETVE AUTÓBUSZOK Az 1934. évben a HM 14 pontban előírta a katonai célokra alkalmas, 1,5 t hasznos teherbírású gyorsteherautók követelményeit, amelyek figyelembevételével Győr az „Austro-Fiat" gyár szerkesztési irodáival egyetértően kidolgozta a prototípus gyártásához szükséges rajzokat, és 1935-re soron kívül elkészített 2 db mintakocsit. A katonai előírások a következőkre vonatkoztak: az első és a hátsó tengely talajmagassága, a tengelytáv, a fordulási sugár, a csörlőmű, a kormánymű, a differenciálzár-mű, négykerék- és kézifékrendszer, az alváz terepen való teherbírása, a lökhárító alkalmazása, a motor megbízható beindítása, a benzintartály, ennek elhelyezése és csővezetéke, a vezetőfülke kiképzése. A katonai hatóságok ellenőrzése alatt lefutott 15 000 km mindenben kielégítő eredményei után a HM megrendelte az első 50 db-ot, majd azt követően három sorozatban 1942-ig folyamatosan további 300 db-ot vásárolt. A motor négyhengeres, cserélhető nedves hengerperselyekkel, függő szelepekkel és rezgéscsillapító tárcsákkal ellátott fehérfém bélésű csapágyakba ágyazott ellensúlyos főtengellyel, hasított könnyűfém dugatytyúkkal, bronzperselyezésű bütyköstengellyel, zajtalan vezérművel készült, kettős ékszíjhajtású ventillátorral, fogaskerék rendszerű olajszivatytyúval, termoszifon vízhűtéssel, Solex-karburátorral, Bosch-mágnesdinamóval és indítómotorral. A forgattyúsház szürkevas öntvény volt, a lendítőkerékhez egytárcsás kapcsolómű tartozott és a gömbcsuklós négyfokozatú sebességváltó házával egy tömböt képezett. 30