Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

II. Az 1912—1927. évek között „Prága” licenc alapján épített „Rába” gépkocsik és más gyártmányok kialakítása 9

eredeti célú felhasználására azonban már nem került sor, a háború végén bekövetkezett események miatt (8. ábra). A háború után ezen személygépkocsik nagyobb fordulatszámú, könynyűfém dugattyúkkal és kör keresztmetszetű, üreges szárú hajtórudakkal, Bosch rendszerű indító és világító berendezéssel, 50 LE teljesítményű motorokkal készültek. Egyébként alvázszerkezetük nagyjából azonos volt a korábbiakkal. Ezen nyitott és csukott karosszériás kocsikból Hubay Jenő zeneszerző és hegedűművész is rendelt egy luxuskivitelűt. A további egységek nagyrészt zárt kocsiszekrénnyel, főként romlandó áruk szállítására és nem utolsósorban mint mentőkocsik is jól beváltak. A ,,Grand" alvázának (lásd a 6. ábrát) műszaki adatait a típustáblázat 5. rovata ismerteti. A ,,Rába Grand" típusú személyautók 1913 és 1914-ben a háború előtt, majd az 1923. évben megtartott kárpáti és alpesi, illetve osztrák— magyar túrautakon részt vettek, és kiváló eredménnyel díjakat is nyertek. Az 1923. évi osztrák—magyar túraút startját a 9. ábra mutatja. Ennek ellenére a kocsi további gyártása elmaradt, mivel a gyár kapacitását teljes mértékben a haszonjárművek gyártása vette igénybe. Ezekből egyéb típusok mellett a háború előtt és alatt 150, míg utána további 100 db-ot állítottak elő. 1915-ben a korábbiakban ismertetett és kizárólag hadicélokra felhasznált gépkocsik gyártása mellett sor került a „K I." és „K II." típusú motorekék előállítására is. Nevezetesen a háborús fejlemények folyamán az akkori szövetséges központi hatalmak élelmezésének biztosítása érdekében a katonai szolgálatra bevonult nagyszámú mezőgazdasági munkás 9. ábra. „Rába Grand" típusú túrakocsik rajtja az 1923. évi osztrák—magyar autóversenyen 15