Medveczki Ágnes: A millenniumi földalatti vasút (A Közlekedési Múzeum Közleményei 4. Budapest, 1975)

III. Forgalom és üzemi élet 1923-ig - Az első világháború és a Tanácsköztársaság kora

a legrövidebb földalatti állomásokon is az ajtók a peron hosszába essenek. A 2 m tengelytávú mozdony szekrényét fából, kívülről vaslemez burkolattal tervezték. A mozdony hátfalán a személykocsikhoz vezető átjárókat üzem közben tolóajtóval zárták volna le. Az enyhén görbített hossztartós személykocsikat is fából tervezték, meglehetősen szokatlan és díszes belső berendezéssel. A világítótesteket pl. a tetőn 3 karú csillárok, az oldalfalakon falikarok alkották volna. Legszokatlanabb az ülés elrendezés, a középső térben 6 sorban 3—3 egyes ülést terveztek, közöttük két, 89 cm-es folyosóval. A fix vasvázas ülések billenő fa-háttámlával készültek volna, amelyeket a végállomásokon légnyomással kívántak átállítani. Ugyancsak légnyomás működtette volna két oldalt, a hajlított alváz után elhelyezett ajtókat is. A kocsikban az alváz felett tervezett páholyszerü ülésekkel együtt 34 ülő- és 18 állóhely lett volna. Az új kocsik beszerzését „lehetővé tevő viszonyok" késtek, egyéb, égetőbb feladatokat kellett megoldani. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KORA Az első világháború okozta gazdasági nehézségek, a fellépő munkaerőhiány a földalatti vasútnál is éreztette hatását. Az 1914. üzletévről szóló jelentés megállapította, hogy míg 1914 július végéig közel 26 ezer koronával haladták meg az előző év hasonló időszakának bevételét, év végére az 1913. évihez képest 5,24%-kal csökkentek forgalmi bevételeik. Az alkalmazottak jelentékeny része bevonult katonának. A munkaerőhiány pótlására először ekkor alkalmaztak kalauznőket a fővárosi villamos vállalatoknál, ezek között is első19. ábra. Kalauznők a földalatti vasútnál