Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)

IV. A 100 000-dik kerék öntése, Ganz betegsége és halála

valószínűnek tartja, előbb-utóbb ez a betegség vesz erőt rajta is. A gyógyulás valójában nem következett be, és 1867-ben egészségi állapota egyre rosszabbodott (78). 1867. november 23-án még egy felejthetetlen élmény várt rá. Akkor öntötték a százezredik vasúti kereket. Üzeme 300 régi munkása gyönyörű albummal lepte meg erre az alkalomra, Eichleiter és Mechwart pedig nagy ünnepélyt készítettek elő. Ganz mindegyik munkását az ünnepségre készített jubileumi ezüst emlékéremmel ajándékozta meg (79). Az ünnepséget a Tüköry-féle sörcsarnokban tartották, amely a Margithíd pesti hídfőjének környékén állott; összesen mintegy 800 embert vendégeltek meg. Az ünnepi szónoklatok után Ganz feleségével együtt részt vett a keringőn és a magyar körtáncon is. Az újságok másnap arról írtak, hogy a gyár tulajdonosa egy munkásasszonnyal is táncolt. A nagy ünnepség után ismét a munka hétköznapjai következtek. Amikor a beteg Ganz utolsó alkalommal látogatott gyárába, két mérnöke és a könyvelés vezetője társaságában az üzem zavartalan menetének felemelő látványa fogadta. 1867-re a gyár nagyot fejlődött, a gép-, kovács- és asztalosműhelyekben, a nagyöntödében, az új öntödeépületben és a vasúti keresztezések öntödéjében, valamint a gyár környékén levő telepein másfélszáz munkagép és 7 kúpolókemence mellett több, mint 700 állandó és alkalmi munkás dolgozott. A gépek meghajtását két 25 lóerős gőzgép biztosította. Az erőátviteli berendezés a teljes gyárra kiterjedt, az udvarokon föld alatti átvezetést létesítettek. Minden műhelyben, de különösen az öntödékben nagy hatásfokú és jól működő szellőző berendezés szolgálta a munkások egészségvédelmét (80). Ganz azonban üzemének nagyszerűségében sem talált már megnyugvást. Meghasonlott lelkiállapotában nem bírta elviselni a kiegyezés nyújtotta hatalmas lehetőségek kihasználásával várható verseny izgalmát. 1867. december 15-én, három héttel az ünnepség után, dunaparti palotájában fölkelt a vasárnapi ebéd mellől, benézett beteg nevelt leányához, majd anélkül, hogy bárkihez szólt volna, felment a második emeletre, és onnan levetette magát az udvarra. A rémülten hozzá rohanó családtagok és alkalmazottak már csak a bekövetkezett halált állapították meg (81). Az újságok kivétel nélkül megemlékeztek a nagyhírű gyáriparos haláláról, véletlen balesetnek állítva be a történteket. Természetesen az emberek között megindult a találgatás. Sokan a vállalat gazdasági helyzetében keresték az okot, de ez nem felelt meg a valóságnak. Igaz, az üzem pénztárában csak 16 322 forint ai