Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)

IV. A 100 000-dik kerék öntése, Ganz betegsége és halála

készpénz és 54 255 forint értékű értékpapír volt, de a mintegy 250 000 forint tartozással szemben 576 786 forint összegű behajtható követelés állt, ami megdöntötte ezt a feltevést (82). Sokan hosszú időn át titkot sejtettek az öngyilkosság mögött, de minden valószínűség szerint a családban lappangó örökletes elmezavartól való félelem, súlyosbítva a hosszú évek megfeszített munkája nyomán keletkezett idegbetegséggel, valamint az új konjunktúra minden eddigit felülmúló lehetőségeivel, ásta alá Ganz ellenálló erejét. Lelkében törés következett be, különösen mikor látta, hogy bár fiatalkorában maga elé tűzött céljai megvalósultak, az általa remélt függetlenséget, boldogságot mégsem érte el. Keserűen ismerhette fel saját életében is a „pénz nem boldogít" ősi mondás igazságát. Mindettől már igen rövid út vezetett a következtetések levonásáig és a döntő lépés megtételéig. Temetését 1867. december 19-én tartották meg (83). Végrendeletében dunaparti házát és ingóságait feleségére, gyárát és egyéb vagyonát svájci testvéreire hagyományozta, de mindenkiről megemlékezett: 64 keresztfiának 200—200 forintot hagyott, összesen 2,5 millió osztrák értékű forint vagyon sorsáról intézkedett (84). A technikai élet vezetői meglepetéssel állapították meg, hogy a kéregöntési eljárás titkáról említést sem tett, és valószínűnek tartották, hogy magával vitte sírjába. Feltevésüket erősen alátámasztotta az a tény is, hogy míg a Ganz életében készült kerekeknek csupán fél százaléka használódott el a megadott ötéves jótállási idő lejárta előtt, addig az 1867 után kikerült kerekeknek már 5%-át kellett rövid használat után kicserélni (85). A svájci falusi tanító legidősebb fia, a vándorló öntőmunkás, Széchenyi öntőmestere, a gyáralapító, Kossuth Lajos pártfogolt ja, forradalmár ágyúöntő, a bányatulajdonos, az üzleti vállalkozó, a zseniális feltaláló, a kereskedő és a kapitalista, a munkásai részére kórházat és nyugdíjat alapító gyáros — egyszóval Ganz Ábrahám, a magyar ipar mindmáig egyik legjelentősebb üzemének alapítója meghalt, de neve tovább él és tevékenységének nagy jelentősége, egész életműve, a mai kor embere előtt is ismert és nagyra értékelt marad. Emlékezetét elsősorban munkájának eredményei tartják fenn. Üzemének kiváló gyártmányai elterjedtek szerte a világban, s hirdetik Ganz nagyságát és a magyar ipar kiválóságát. * * * Ha Ganz Ábrahám egész életművét a közlekedési technika fejlesztésének szempontjából vizsgáljuk, megállapítható, hogy e területen igen sokoldalú tevékenységet fejtett ki, és eredményei