Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)

III. Kéregöntésű kerékgyártás megkezdése

Ganzot első osztályú bronz érdemdíjjal tüntette ki (43). A kitüntetés híre és az a tény, hogy egy iparilag alig fejlett ország ismeretien gyárosa egyetlen bemutatott gyártmányáért ilyen magas kitüntetésben részesült, egyszeriben felhívta a figyelmet Ganz addigi munkásságára. Hazautazása egyben diadalútja is volt, mert alkalma nyílt arra, hogy meglátogassa a francia—német nagy iparvállalatokat és fogadja a szerencsekívánatokat. Bécsbe érkezésekor kellemes hír várta: a K. K. priv. őst. Staatseisenbahn-Gesellschaft, méltányolva a próbaüzemben levő kerekek kitűnő eredményeit, a kedvező árfeltételeket és garanciákat, továbbá a párizsi világkiállításon elért sikert, 1200 vasúti kereket rendelt meg a budai üzemtől (44). A megrendelésre már igen nagy szükség volt, mert Ganz tőkéje teljesen elfogyott, pénzügyi hitele pedig kimerült. A budai üzem pénztára üresen állt, Szászkát még nem sikerült eladnia. Ehhez járult a budai öntöde munkahiánya. Ezért sokszor nyugati országokból vállalt megrendeléseket, például harangöntést is, csakhogy valamivel foglalkoztassa munkásait. Az 1855-ös év vége és az 1856-os év eleje gondok és bajok között múlt el. Ekkor írta Jakab öccsének: „Csak annyit mondhatok, hogy nem akarok a múltról írni, mert most is borzadok, ha arra gondolok, és jelenlegi körülményeimről sem írhatok sok örvendetesét. A szerencse mutatkozik ugyan néha, de el is tűnik; nem hiszem, hogy valaha nyugodt, boldog életem lehessen." (45). A reménytelennek tűnő helyzet azonban hirtelen megváltozott. A Tiszai Vasút Társaság vonalai 1856 elejére elkészültek, de jármű- és kerékmegrendelés ügyében döntés még nem történt. Egy ideig az a hír tartotta magát, hogy német vagy amerikai vállalatoktól szerzik be a kerekeket. Végül áprilisban a Tiszai Vasút igazgatósága levélben szólította fel Ganzot kerékszállításra. Ganz utasítást adott a hibátlan kerékgyártásra, egyben elrendelte a raktárra történő keréköntés megkezdését is (46). A müncheni Kramer—Klett vagongyárral ezekben a napokban megállapodást kötött a Tiszai Vasút részére szállítandó tehervagonok kerekeinek felszerelésére. Eddig ugyanis a kész kerekeket a müncheni gyárba szállították, ahol a tengelyekre való felpréselést végezték, majd a vagonokat hajón Magyarországra szállították. A megállapodás alapján a kerékpréselést a budai gyárban végezték, és a vasúti műhelyekben szerelték fel a vagonokra (47). A Tiszai Vasút egyelőre csak 400 kereket igényeit, de a többi vasúttársasággal folytatott tárgyalás is eredményes volt: az Államvasút 370, a Délivasút 260, a galíciai Károly Lajos vasút