Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)

III. Kéregöntésű kerékgyártás megkezdése

gyártás lehetőségét. Figyelmét a vasútépítésre és mezőgazdaságra fordította, mert ezek területén nyílt lehetőség nagyobb eredmények elérésére. A vasútépítés ezekben az években vett újabb lendületet. Közép-Európában a vasúti kocsi- és mozdonygyárak nagy megrendeléseket kaptak. A hatalmas méretű építkezéseken emberek tízezrei dolgoztak. Ganz észrevette, ha a vasútépítésbe valamiképpen be tud kapcsolódni, akkor nemcsak a hazai, hanem a közép-európai piacra is számíthat. Európában ezekben az években a vasúti kocsik kerekeit kovácsolt vasból, küllőkkel készítették. A bonyolult eljárással készült kerekek ára igen magas volt, ezzel szemben tartósságuk és ellenállóképességük nagyon csekély. Télen különösen a kemény fagyok okoztak nagy károkat a kovácsolt kerekekben. Ganz — nyugat-európai tapasztalatai alapján — úgy vélte, hogy a kovácsoltvas kerekeket kitűnően lehetne helyettesíteni keregöntésű vaskerekekkel. A kéregöntést John Burn fedezte fel 1812-ben, de Európában nem gondoltak arra, hogy ezzel az eljárással vasúti kocsikerekeket készítsenek. Ganz volt az első, aki a kéregöntési eljárást vasúti kocsikerekek készítésénél jelentős sikerrel alkalmazta (35). Kéregöntésnek vagy kemény öntésnek azt az eljárást nevezzük, amelynek során a vasöntvény gyors elhasználódásnak kitett felülete az öntésnél alkalmazott technológia következtében üvegkeménységű kérget kap. Ez a kéregfelület úgy képződik, hogy az öntőformának azt a részét, amelyben az öntvénynek kemény kérget kell kapni, jó hővezető anyagból készítik. A gyakorlatban erre vasöntésű formákat használnak, ún. csészéket, vasúti kerekeknél pedig kokillákat. Az öntvényformában a kokilla magába zárja a kerék futókoszorúját és a nyomkarima belső részét, mert ezek vannak leginkább kopásnak kitéve, és a legnagyobb ellenállást kell kifejteniük. A vasból készült kokilla jc hővezető, s a formába öntött folyékony vas melegét elvezeti úgy. hogy az öntvénynek a kokillába kerülő része sokkal hamarabb hűl le, mint azok a részek, melyeket a homokformában képeztek ki. A folyékony vas hirtelen lehűlése folytán a kokilla szélén elhelyezkedő vasban kémiai folyamat játszódik le. A folyékony vasban a szénrészek oldott állapotban keményítő szerepét töltik be; kiválásukat a gyors lehűlés akadályozza, és ezáltal fehér színű, üvegkeménységű anyag keletkezik sugaras szerkezettel. Ez a kéreg, amely a vas öntőforma használata folytán keletkezett, adja meg az öntés igazi jellegét, a kemény külső felületet. Az öntvény többi része a forma homokrészében lassan hűl le, és van elég idő arra, hogy molekuláris mozgás segítségével a 2 Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika 17