Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)

II. Ganz üzemének története 1845-től a kéregöntésű kerékgyártás megkezdéséig

dését a meglevő adósságok fedezésére használták fel. Ganz csak 1856-ban jutott ismét befektetett tőkéjéhez, amikor az Osztrák Államvasút Társaság megvásárolta Szászkát (29). Ganz figyelme az év második felében újból a budai öntöde felé fordult. Lázas igyekezetet fejtett ki, hogy az elveszett 27 000 forint pénztőkét mielőbb pótolja, és a jelentős pénzkiesés ne gátolja az üzem menetét, amely amúgy is hátrányosan alakult. Az ötvenes évek elején és az abszolutizmus éveiben számos kedvezőtlen tényező akadályozta a gyáripar fellendülését, és továbbfejlődését. A pénz és a képzett munkások hiánya, az ipar szabályozatlan jogi helyzete mint közvetlen akadályok jelentkeztek. De főleg a nemzeti függetlenség teljes hiánya, és az elmaradott földművelési módszerekkel gazdálkodó nagybirtokrend uralma gátolta a magyar társadalom továbbfejlődését. Az osztrák ipar vám nélkül árasztotta el termékeivel a belső piacot, s a fiatal magyar ipar a legnagyobb nehézségekkel küzdött létfenntartásáért (30). A fejlődés mégis megindult. Az osztrák hatóságok ugyanis megtűrték, nem ellenezték a mezőgazdasági ipar kifejlesztését (malomipar, szesz- és cukorgyártás), valamint a vasútépítést, mert az nem ellenkezett a birodalom gazdaságpolitikájával, de ugyanakkor nem törekedtek ez iparágak gyors fejlődésének elősegítésére sem. Az 1850-es évek derekán indult meg újból a vasútépítés, és egyre nőtt a d

unai hajózás j

elentősége is. A közlekedés fejlődésevei a széntermelés és a nyersvas-gyártá's is megnőtt (31). A helyzet újból Ganz számára alakult kedvezően, és felismerve az idők szavát, nagy buzgalommal vetette magát újból és újból a nagyobb megrendelések elnyeréséért folyó harcba. A pénzhiány sokszor akadályozta terveit, de így is jelentős eredményeket ért el. Sokszor nem tudta, miből fogja kifizetni munkásait. De végül, ha lassan is, úrrá lett a nehézségeken. 1852 nyarán az „országos gyár" cím és a kapcsolatos kedvezmények elnyeréséért folyamodott. Ehhez igazolnia kellett, hogy vagyona a kereskedelmi és ipari rendelet 66—68. §-ában megkívánt 30 000 forint összeget meghaladja. A városi hatóságok emberei a budai kerületi főispán rendeletére megvizsgálták üzemét. A jelentés szerint „ . . . kérelmező több év lefolyása alatt a Vízivárosban öt házat vásárolt meg . . . és azokból nagy költséggel és új épületek emelésével nagyszerű üzemet létesített". A leltárból kitűnik, hogy a gyáron belül külön, gépekkel felszerelt műhelyek vannak: lakatos-, kovács- és asztalosműhelyek, továbbá jelentős mennyiségben nyersanyagok, az öntéshez szükséges famodellek és végül több pár ló, kocsikkal együtt. Összes vagyonát majdnem 50 000 forintra érté-