Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)

II. Ganz üzemének története 1845-től a kéregöntésű kerékgyártás megkezdéséig

képezte, amelyet röviddel megépítése után emberi erővel működtetett szelelő vei egészítettek ki. A szelelőt most is a budai helyőrség szabadnapos katonái kezelték csekély díjazás ellenében. 1847-ben azután Ganz saját maga által tervezett és készített gőzgéppel cserélte fel az emberi taposómunkát. öntést eleinte hetente három alkalommal végeztek, később —• a szükségletnek megfelelően — néha többször is. A munkásokat — elsősorban a napszámosokat — a megrendelések kívánta mértékben alkalmazták. Általában 9—12 öntőmunkás, 2 magkészítő, 12—18 napszámos, 8—12 fiatal tanulógyerek dolgozott. Az üzem technikai és adminisztratív vezetését Ganz utasításai alapján két könyvelő, két képzett öntőmester és egy írnok végezte (17). Ganz számára 1845 őszén nyílott először alkalom, hogy az új öntöde termékeit nyilvánosan bemutassa. November havában az Iparegylet „kisebbszerű" kiállítást rendezett azoknak a gyáriés kézműipari termékeknek a bemutatására, amelyeknek gyártása a védegylet hatása alatt indult meg és fejlődött. Az egykorú Hetilap közölte, hogy a fémművesek között Ganz „ . . . vasöntész Budáról kiállított erkélyrostélyzatot, lépcsővázakat (ballustereket), a Középponti Vasúttársaság számára öntött gőzkocsi kereket" (18). A beszámoló igen szűkszavú, annyit azonban mégis elárul, hogy Ganz az öntéstechnika és a vasöntödei termékek legkorszerűbb darabjait állította ki. Igen fontos az idézett híradás utolsó mondata, amely egy egész sor későbbi állítást cáfol meg a Ganzféle keregöntésű kerék feltalálásának körülményeiről és indítékairól, valamint a kerékgyártás kezdetéről. Az 1846. évi kiállítás már megmutatta annak a nagy és hosszú harcnak eredményeit, amelyet Széchenyi kezdeményezése nyomán Kossuth és a magyar társadalom legjobbjai folytattak a nemzeti ipar és kereskedelem megteremtése, megszilárdítása érdekében. Az 1842-i első kiállításon 263 kiállító termékeit 14 245 látogató tekintette meg. 1846-ban 566 a kiállítók és 22 136 a fizető látogatók száma. 1842-ben 78 díjat osztottak ki, 1846-ban pedig 278-at. Az egykorú sajtó örömmel számolt be a kiállításról, hangoztatva, hogy itt mindenkinek alkalma van meggyőződni a hazai ipar terén elért számottevő előrehaladásról. Külön kiemelik, hogy a kiállításon szereplő árucikkek a legjobb külföldi termékekkel is felveszik a versenyt. A kiállításon Ganz készítményei mellett ott voltak a magyar gépipar más neves megalapítóinak gyártmányai is. Schlick Ignác öntödéjéből kikerült réz- és vasöntvények mellett szerepeltek Rock István és a híres Vidats István gépei, amelyek aranyérmet nyertek, továbbá Walser harang- és ércöntő, valamint még hat kisebb vasöntő műhely ter-