Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)

II. Ganz üzemének története 1845-től a kéregöntésű kerékgyártás megkezdéséig

járandóságát egyrészt, másreszt pedig a tartozását senki sèm akarja kifizetni. Ez a bátyánk sorsa, mindig csak fizessen, ő meg sehol sem kap pénzt, ámbár sok követelése van. Hetenkint háromszor van vasöntés és mégis egyhelyben topogunk" — írja testvére, Ganz Henrik egyik levelében (15.) Az öntöde folyamatos működését tehát biztosítani lehetett. Fehr ugyan továbbra is mindent elkövetett, hogy a jelentősebb megrendeléseket a hengermalmi vasöntöde részére szerezze meg, de a szükséglet gyors növekedése elegendő munkalehetőséget nyújtott Ganz részére is. Ganz reggeltől estig dolgozott, számítgatott, csakhogy elkerülje a súlyos feltételekkel járó uzsorakölcsönöket. A kellő tapasztalattal és szakértelemmel végzett megfeszítő munka végül is eredményt hozott. Az apró, magánszemélyektől származó megrendelések mellett sikerült Buda város közszállításainak nagy részét is megszerezni. 1845-ben jelentősebb szállítást bonyolított le a város részére csatorna- és vízvezetékcsövekből; a későbbi években kórház-, fürdő- és iskolafelszereléseket készített a városnak. A magánosoknak kerítéseket és kerítésdúcokat, ajtó- és ablaktáblákat, rácsozatokat, díszes kapukat, mosdókat, kályhákat, préseket és egyéb gazdasági eszközöket gyártott, de vállalta gépalkatrészek, malomfelszerelések, malomhengerek, speciális csigaszerkezetek előállítását a Dráva szabályozásához, sőt már ezekben az években is kísérletezett öntöttvas kerekek gyártásával (16). Az első üzletév, az annyira jelentős 1845. év végén tehát Ganz a siker jegyében tekinthetett vissza az eddig megtett, rengeteg gazdasági nehézségben, bajokban és egyéb akadályokban bővelkedő útra. Az üzem és üzletmenet fellendülése az 1845-ös év eredményei után bizonyos fokon túl nem emelkedett. Az első évben a munkáslétszám megnégyszereződött, a későbbi években csupán kétszeresére emelkedett. Ezekben az években mindenesetre a termelés lassú, de állandó emelkedése, a biztos üzletmenet és megalapozottság a jellemző. A nagyméretű fejlődés akadályai viszont az üzem jelentősebbé válása után egyszerre jelentkeztek. A korlátozott és versenytársakban bővelkedő piac, amely az elmaradt gazdasági és társadalmi fejlődést, valamint az ország függő helyzetét mutatta, a nagyobb vállalkozásokhoz szükséges tőke hiánya mind azt bizonyította, hogy az olyan üzem, amely egyedül az ország belső piacára támaszkodik, sohasem lehet szilárdan megalapozott, hanem fejlődésében mindenkor az ország gazdasági életében bekövetkezett változásokat — fellendülést és hullámvölgyet — tükrözi. Az üzem technikai berendezése a szabadságharc kezdetéig lényegesen nem változott. Az öntöde alapját a kúpolókemence