Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)

II. Ganz üzemének története 1845-től a kéregöntésű kerékgyártás megkezdéséig

A megindulás mégsem volt zavartalan. A Hengermalom igazgatója, aki féltékenyen nézte Ganz előrehaladását, ellenséges fellépésével elérte, hogy sem az óbudai Hajógyár, sem a híd- és vasútépítő társulatok nem adtak megrendeléseket az új üzemnek. Ganz ekkor Kossuthoz fordult segítségért, aki Széchenyihez írt levelében felkérte őt a gyáralapító támogatására. Széchenyi ugyan elutasítóan válaszolt Kossuthnak, de közbelépésére Ganz előtt leomlottak az akadályok. 1845. április 11-én a Pesti Hírlapban rövid hirdetés tudatta az olvasókkal, hogy új öntöde kezdte meg működését (13). A kezdeti nehézségek leküzdése után az üzemben rövidesen már 30 munkása dolgozott, és Ganz az egyik szomszédos házat is megvette. A fellendülésben szerepet játszott a Budai Tanács közszállításainak megszerzése is. II. Ganz üzemének története 1845-től a keregöntésű kerékgyártás megkezdéséig Buda két kis szűk utcája között — az egykori Kórház (ma Ganz) és Királyhegy (ma Bem József) utca által határolt területen, nem messze a budai Fő utcába való torkollástól — a múlt század negyvenes éveiben két jelentéktelen, földszintes házacska állott, amelyek sem helyükkel, sem térbeli terjedelmükkel nem mutattak arra, hogy egykor egy gigantikus ipari vállalat kiindulópontjai lesznek. Ebben a két egyszerű házban rendezte be műhelyét Ganz Ábrahám. Az itt elhelyezett öntöde olyan volt, mint az ország sok más kis műhelye, ahol lankadatlanul folyt a munka, és szorgos emberek fáradoztak a mindennapi kenyérért. Az új üzem nem vonta magára különösebb mértékben a járókelők és a városi hatóságok figyelmét. A Királyhegy utca szemben levő oldalán fekvő új katonai élelemraktár és szertár parancsnoka is csak négy hónappal az üzemkezdet után gondolt az esetleges tűzveszélyre, amelyet a kohóból kicsapó szikrák okozhatnak (14). A kezdeti nehézségek leküzdése után az öntöde termékei iránti kereslet megnőtt, egymásután érkeztek a megrendelések. „Ábrahám erős ütemben tartja az üzemet, állandóan 20—30 munkással dolgozik, és hetenként 300 forint is a kiadás, ti. csak a munkások számára. A nagyobb számlákat havonta fizeti. így pl. néhány nap előtt 1600 forintos számlát egyenlített ki. Szent Mihály napjáig rosszul állunk pénz dolgában. Mindenki követeli a