Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

III. „A dolog szöget vert a fejembe” 12

De ne higyje senki, hogy evvel a probléma most már meg volna fejtve: a megoldástól még igen messze vagyunk. A három munka közt a szabadesési és tehetetlenségi munkák ellentmondanak egymásnak, a mit az egyik követel, megtagadja a másik, s a mi ennek előnyére van, hátránya a másiknak. Tegyük fel, hogy a lecsapás munkája adva volna, akkor, hogy a felszállás mentől erélyesebb legyen, szükséges volna, hogy a szabadesés munkája mentől kisebb legyen; ezt elérjük, ha a felemelési időt kisebbítjük. Ámde mennél kisebb a felemelés ideje, annál nagyobb a tehetetlenségi nyomaték, tehát annál nagyobb a munkája is. Ebből következik, hogy a szabadesési munka kisebbítése a felemelésnél nyilvánuló forgási munkát növeszti, s ennélfogva növesztetik az összes munka, melyet a madár a repülés kivitelére fejleszt. Ezen ellentmondás nehezíti a megfejtést, melyet csak úgy érhetünk el, ha más elv után nyúlunk. Ha a természetben körültekintünk, mindenütt a takarékosság elvét látjuk alkalmazva; nem szenved kétséget, hogy a madár repülése is a takarékosság elve szerint van berendezve. Ezen elvből kiindulva, két út nyílik meg előttünk, a szerint, a mint vagy a testi súlyból, vagy az összes munkából indulunk ki. A madárnak ugyanis van bizonyos testi súlya s képes bizonyos munkát végezni a két szárnyával. S már most vagy úgy lehet a feladatot megfejteni, hogy a repülési munka az adott testi súlynál minimum legyen; vagy még úgy is lehet megfejteni, hogy a testi súly az adott repülési munkánál maximum legyen. Akár melyik úton haladunk, az eredmény mindig ugyanaz. Én az elsőt választottam. A számítás menete igen tekervényes, a benne előforduló szebbnél szebb fordulatok miatt; mert két egymással ellentétben álló követelésnek a kiegyenlítéséről van szó s oda kell törekedni, hogy a szó betű szerinti értelmében — a káposzta is megmaradjon s a kecske is jóllakjék, azaz, hogy a levegőbe való felemelés sikerüljön természetfölötti megerőltetés nélkül. Végre az eredmény a következő: 1. A szabadesés tehetetlenségi munkái közt benső összefüggés áll fenn; szorzatuk ugyanis ugyanazon szerkezetre nézve mindig ugyanaz. Ha az egyik közülük ismeretes, a másikat ki lehet számítani. 2. A felemelés és lecsapás idői közt ismét benső összefüggés létezik, a szorzatuk ugyanazon szárny szerkezetnél ugyanis megint ugyanaz és állandó. Ha az egyik közülük ismeretes, a másikat aztán az első szerint ki lehet számítani. 3. Az összes munka, melyet a repülés igénybe vesz, három constanstól függ. Az egyik constans a felemelendő súly; a második constans függ a szárny nagyságától és görbülésétől; a harmadik végre függ attól, hogy mennyi anyag és miképpen van a szárnytestben elhelyezve. 4. Az összes munka csak akkor minimum, ha ezen három constans közt bizonyos arányosság áll fenn. 5. A felemelés és lecsapás idői közt bizonyos állandó arány létezik, amely arányosság csakis a szárny alakjától s az anyaga elhelyezkedésétől függ, s a repülő madár összes testi súlyától egészen független. A munka minimuma kubikus egyenletre vezet, utolsó tagja nemleges volta reális gyököt jelez... Ezen kubikus egyenlet megadja a sza2* 19