Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

X. Martin Lajos élete és egyéb munkássága 54

Különböző közegekben mozgó csavarfelületek számítása és szerkesztése terén érdeklődésre tartanak számot jó hatásfokú hajócsavar szerkesztésére irányuló kísérletei. Ezzel kapcsolatban kutatásokat végzett „A víz ellenállásáról" kérdéskörben (68). Eredményeit 1864 októberében adta elő az Akadémia felolvasóülésén. Matematikailag „lefejtett" és megszerkesztett „víziszárnyát" alkalma volt a gyakorlatban kipróbálni. Kétszárnyas hajócsavarja két változatban is — annak ellenére, hogy akadémiai bírálói, Kruspér István és Szily Kálmán számításainak helyességét kétségbe vonták — jó hatásfokkal üzemelt. A trieszti Lloyd társaság ugyanis, még 1858-ban rendelkezésére bocsátotta „Verbano" nevű 60 LE-s gőzhajóját hajócsavar-kísérletek folytatására, és elkészítette az általa tervezett bronz hajócsavarok mintapéldányait. Említést érdemelnek még a „gőzszárny" és szélszárny" szerkesztése terén végzett kutatásai. A „gőzszárny" gondolatát csak példaként vetette fel, azonban, amit róla írt — a maga korában —, annyira érdekes, hogy legalább néhány sorát érdemes ide iktatnunk. „Példaként olyan fölületet választunk, amely eddig tényleg — legalább tudtunk szerint — nem használtatott, de amelynek alkalmazhatósága elvileg kétségbe sem vonható; ez a gözcsavar. Gondoljunk ugyanis, hogy az eszmét röviden megérthessük, egy kellő tágas körhenger alakú csövet a gőzkazán gőztartójával összekötve, magában a csőben pedig egy kellő szerkezetű szárnykészüléket alkalmazva; akkor a kazánban tüzelés útján gőzt fejlesztvén, ez a csövön keresztül szabadba készülvén, a szárnykészülékre hatni s azt forgásba fogja hozni. Ez a gőzcsavar eszméje" (69). íme a gőzturbina alapelvének korai megfogalmazása. Kár, hogy a gondolat megvalósítását a gyakorlatban nem kísérelte meg, hanem csupán számításával foglalkozott. A „szélszárny" terén tovább ment az elméletnél. A kereskedelmi minisztérium, az 1870. évi szolnoki mezőgazdasági kiállítás alkalmával pályázatot hirdetett olyan vízemelő berendezések készítésére, „melyek addig is míg a csatornázás ügye hazánkban is életbe lép, mezei öntözésre pótszerül használhatók". Martin érdeklődését egy földbirtokos ismerőse keltette fel e téma iránt. Feltette magában, hogy olyan gépet szerkeszt, amely a szélerő hasznosításával oldja meg az öntözővíz kiemelésének feladatát. Megfontolva a dolgot, úgy találta, hogy a függőleges elrendezésű szélkeréknek a hatásfoka nem lehet megfelelő. „Ilyen kerék vízmerítésre nem való, melyhez csak olyan szélkerék ajánlható, mely egyszer felállítva, egészen önmagára hagyatik ..." Tiszafüreden elkészíttette és szabadalmaztatta vízszintes elrendezésű vízemelő szélkerekét, amely jó hatásfokkal üzemelt. Még 1868-ban a pesti távírda gondnokává, 1869-ben pedig a debreceni távírda helyettes igazgatójává, majd 1871-ben Kolozsvárra távirdaigazgatóvá nevezték ki. 56