Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

V. A „lebegő kerék” és lebegő kísérletek 30

„Ekkor Bartha Gergely kolozsvári tűzoltó főparancsnok szállt be a gépbe, és neki sikerült vele 2—3 méter magasra felemelkedni — amint Martin fiának Lutze és Bartha is elmondotta. Barthanak kemény munkát kellett végeznie a leszállásnál is, hogy simán szálljon le a gép. De ő birta, mert kitűnő kerékpáros versenyző volt" (48). Tulogdy János adatgyűjtése során, 1939-ben beszélt Martin akkor még élő elöregedett volt munkatársaival, Judik Józseffel, Skapa Konráddal és Deésy Sándorral, akik a kísérletnél részben jelen sem voltak, részben tűnő emlékeik alapján az elért eredményről már nem tudtak nyilatkozni. Maga Martin Lajos professzor elégedett volt az elért eredménynyel. Szomszédjának és barátjának, Gyalui Farkas egyetemi könyvtárigazgatónak. „Nyugodtan és határozottan jelentette ki a halál előtt álló aggastyán, hogy ő nem végzett haszontalan munkát, és a levegő meghódítása csak idő kérdése ..." „ ... Azt az óhajtását fejezte ki, hogy találmányát az illetékes magyar fórumok ne hagyják el. Pár nap múlva elhunyt. Családja által arra kérte tanártársait, hogy ne adjanak neki koszorúkat, hanem azok értékét is találmánya megvalósítására fordítsák" (49).