Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

VI. A mintapéldány sorsa 36

VI. A MINTAPÉLDÁNY SORSA A mintakészülékkel végzett kísérletek reményt nyújtottak arra, hogy a gép motorikus erővel szállani fog. Ezért Martin azt még 1896 októberében, rövid tárgyalás után, a helybeli Solymosi és Kosch cég gépgyárába szállíttatta, s megrendelte egy nagyobb, motoros repülőgép elkészítését, amelynek három utassal kellett volna felemelkednie. A motoros gép elkészítését a cég huszonötezer koronáért vállalta, de nem készítette el, sőt kevésen múlt, hogy maga a mintapéldány is oda nem veszett. Minthogy ez az egyetlen, a múlt századból származó és megmaradt eredeti hazai repülő szerkezet, érdemes sorsát — alkotójának halála után is — nyomon követni. „A gép továbbra is a gyárban maradt, mert reméltük — írta fia —, hogy valahogy sikerülni fog egy részvénytársaságot összehozni, s így módunkban lesz a gépet elkészíteni, s ha már jó atyánk nem is élhette meg, de legalább halála után mi dűlőre fogjuk vinni ezen találmányát, melyre életéből 41 évet áldozott. De minden fáradozásunk hasztalan volt, dűlőre nem vihettük az ügyet. 1901. március havában azon meglepő és szomorú hírt kaptuk, hogy a Solymosi és Kosch féle vasgyár csődbe jutott, s az ott levő dolgok lefoglaltattak. Ekkor éltük át a gépért a legizgalmasabb napokat; látottam, futottam, hogy a gépet visszaszerezzük, de hasztalan, míg 1901. május 6-án kértem Gidófalvy közjegyző urat, hogy lépjen közbe, ö aztán írt Hunwald Lajos csődtömeggondnoknak, ki csak ekkor értesített levélben, hogy a gépet és alkatrészeit átvehetem. így május 9-én felmentem a gyárba és átvettem a gépet, de sajna milyen állapotban — le volt szerelve, a kisebb csavarok sehol, a lebegő kerekekből lécek kitörve, persze nem csoda, mert a padláson tartották és oit játszottak vele az inasok. Ettől az időtől kezdve a gép nálunk volt, szétszedve a szobában. Nagy ritkán állítottuk össze, a csavarokat szegekkel és a kötő vasakat dróttal helyettesítve... Hogy mennyit fáradoztunk, s hogy hányszor tértünk ki a németek és angolok ígéretei elől, kik a gép és a találmány megvételére ajánlatokat tettek, az nem tartozik ide... őszintén szólva hittük, hogy majd kormányaink fel fognak szólítani, hogy a gépet adjuk át" (50). Ez nem történt meg. 36