Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

V. A „lebegő kerék” és lebegő kísérletek 30

menyeiről — kormánytámogatással nem biztatta. Azonban saját rendelkezési alapjából 500 forint segélyt utaltatott ki a gép építéséhez való hozzájárulás címén, majd — hogy „neve legyen a gyereknek" — újból 500 forintot, tiszteletdíjként, a XVIII. században alapított kolozsvári egyetemi csillagda Martin által végzett reorganizálásáért és negyedszázadon át végzett díjtalan vezetéséért. Az obszervatórium újbóli felszerelését, vezetését és a benne kifejtett rendszeres munkát havi két forintra taksáló nagylelkűség mégis jelentett valamit. Lehetővé tette, hogy a végeredményben mintegy 1500 forintba kerülő kísérleti gép alkatrészeit elkészíttethesse, és végre a bronz csapágyakból, körhagyó keréktörzsből, vezérlő szerkezetből, fogaskerekekből, acéltengelyekből és -idomokból, továbbá fa szárnylemezekből és pedálokból 1896 júliusára összeszereltethesse a gépet. A bakokra állított szerkezetet egy téglaidomú acélkeretben elhelyezett, .két átmenő tengely végeire szerelt két-két, összesen négy lebegő kerék volt hivatva felemelni. A tengelyekhez, acél hajtórudakkal, fapedálok kapcsolódtak. A lebegő kerekeket Martin úgy méretezte, hogy 1/10 LiE teljesítménnyel mozgásban lehessen őket tartani. Számítása szerint ugyanis az adódott, hogy rövid ideig, 90 kp emeléséhez 0,1 LE teljesítmény elegendő, melynek kifejtésére váltakozó pedálmozgás mellett az emberi izomzat is képes. Ma már tudjuk, miért és hol tévedett, amikor csak a közegellenállást vizsgálta a mindig nyugvónak vett levegőben, valamint az is tisztázódott, hogy 0,10 LE 90 kp repülősúly emelésére nem elegendő. Ehhez ideális légáramlás esetén is igen nagy szárnyfelületre volna szükség. Martin szívós kitartása ennek ellenére sem volt teljesen eredménytelen. A kísérlete folytatásához szükséges szerkezet mégiscsak elkészült. A betegeskedő, hetvenedik évéhez közeledő tudós egészségi állapota nem tette volna lehetővé a gép megépítését, ha nem akadt volna néhány, benne és találmánya jelentőségében bízó, önzetlen segítőtársra. Az erejét, idejét meghaladó részletmunkákban ők voltak segítségére. Megérdemlik, hogy nevüket megjegyezzük. A szükséges részletszerkesztéseket és a szabadalmi rajzokat Judik József kolozsvári MÁV főmérnök készítette, míg a leírásokat és ismertetéseket Martin Gazelli Árpád egyetemi könyvtárosnak mondotta tollba. A gép összeszerelését — sőt nem egy esetben a hiányzó alkatrészek egyedi előállítását — Lutze Fere&c egyetemi főgépész végezte, Skapa Konrád és Deésy Sándor akkori egyetemi gépészek (műszerészek) segítségével (47). A gépet a feltaláló eredetileg a millenniumi kiállításon kívánta bemutatni, de az anyagi nehézségekből adódott késedelem következtében ez nem vált lehetségessé. A prototípusnak is tekinthető szerkezettel 1896 nyarán felszállási kísérleteket végeztek. Ezeket fia — egy, a Múzeumi Egylethez intézett levélben — részletesen ismertette. Eszerint a beteges, öreg professzor a szerkezetet nem tudta működésbe hozni. Augusztus 30-án azonban, akadt rá vállalkozó. 34