Horvai Károlyné: Clark Ádám (A Közlekedési Múzeum Füzetei 4., 1968)

II. A Lánchíd 10

1842 augusztus 24. ünnepi pillanat a híd életében. Az alapkő letételének napja. A császár nevében Károly főherceg tette le az alapkövet „Erre az alkalomra — írja Clark — a zárgát belsejét az ünnepség céljaira valóságos szalonná varázsoltuk át. A padozatot maga a pillér adta, erre széksorokat helyeztünk el, vörös és zöld posztókkal letakartuk, a terem végébe pedig egy emelvényt alkottunk, amelyet drága török szőnyegek borítottak. Egy pavillon állt rajta, selyem drapériákkal és dús aranyozással a császári és királyi család számára. Magyarországnak talán egész nemessége, mintegy 2000 ember volt jelen díszes nemzeti viseletben. Engem is bemutattak a főhercegnek és csodaszép arany tubákos szelencét kaptam ajándékba, amely gyémántokkal volt kirakva. Természetesen Mr. Clark is kapott egyet, de sokkal drágábbat... Engem itt egyenlőnek tartanak gazdámmal, ami éppen eléggé bánt... Áldom a napot, amelyben Széchenyi gróffal először találkoztam. ö mindig őszinte barátomnak mutatta magát s ezzel kitüntetve, mondhatnám országának legmagasabbjai közé emelt... A gyönyörű ajándékot a gróf kezéből vettem át, s a hízelgő mód, amellyel a főherceg üzenetét közvetítette, majdnem könnyeket csalt a szemembe ... Báró Sina és családja is kényeztet engem. De bizonyos, hogy sok L ezer forintot takarítottam meg nekik ... Mr. Clark elviszi Londonba fényképemet. Azt hiszem javamra változtam s szép magyar szokás szerint bajuszt viselek. . Igaz, hogy a Times cikket közölt az ünnepségről s névszerint megemlített?" 1842 szeptember 7-én jelent meg a londoni Timesnek az a száma, amelyben névszerint megemlíti a pesti hídépítkezés „resident superintendentiét", Clark Ádámot. És T. Clark? Valóban féltékeny. Könyvében, ahol ugyancsak leírja az alapkőié tételi ünnepséget, megemlíti, hogy a nádor meghívására összegyűlt Magyarország főnemessége s Mr. T. Clark abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az ünnepség vendége lehetett. Az utána következő vacsorán Károly főherceg megajándékozta a császár nevében a csodálatosan szép arany, brilliánsokkal kirakott dobozzal. Egyetlen szóval sem említi, hogy helyettese is kapott. Ettől az időtől kezdve fiatal munkatársa „Mr. Clark", vagy „Clarké", hogy nevét a magáétól megkülönböztesse. Az utasítások, levelek hangja is megváltozik. Kemény, merev. Ez a hanghordozás csak jóval a híd elkészülte utárf változik át „Kedves Barátommá". Féltékeny, de mit tehet? A híd építésénél nem lehet állandóan jelen, ez nem fizetődne ki számára. Társa becsületes, keze tiszta, egyetlen vád nem érheti. Az hogy szeretik, munkájáért megbecsülik? Széchenyi élete főművének érzi a hidat. Minden erejével harcol továbbra is, hogy felépüljön. Ha Clark kissé meghűl vagy egyet-kettőt köhhint — ami gyakran előfordul —, ijedten írja naplójába: meg fog halni, mielőtt elkészül a híd! Széchenyi látja legjobban azt az emberfeletti erőfeszítést, amellyel Clark pazarolja erejét. Barabás arcképe, szép magas* férfialakot ábrázol. De mennyivel árulkodóbb az alapkőletételi ünnepségről festett képe. A díszmagyarba öltözött ünneplő sereg között áll a 15