Horvai Károlyné: Clark Ádám (A Közlekedési Múzeum Füzetei 4., 1968)

II. A Lánchíd 10

középtermetű, vékony, astheniás alkatú férfi, akinek valóban csak lángoló idealizmusa, romantikus lelke, munkájában való törhetetlen hite adhatott erőt, egy évtizedig nem csökkenő munkaenergiát, hogy feladatát végrehajtsa. Pedig útja nem sima. Jönnek a vádaskodások, hírlapi cikkek: az építkezés elhúzódik, a legköltségesebb építési módokat alkalmazza teljesen feleslegesen, idegen munkásokat vesz fel. 1843-ban „Einige Worte über den Bau der Ofner-Pester Kettenbrücke" c. munkájában határozottan utasítja vissza a vádakat. Szalonbeszélgetési témáaak ez talán nagyon elegáns és tetszetős — írja —, de az alapozási munkáknál választott módszert azért alkalmazták, mert ez nyújthatja a legteljesebb biztonságot. A vádaskodó osztrák mérnök tapasztalatait a bécsi Duna-kanális hídjainál szerezte, nem a pesti Dunánál... 1843-ban maga Széchenyi kénytelen védelmére kelni. Széchenyit magát is megvádolta a közvélemény egy része, hogy „keres" a hídrészvényeken. Ez a vád méginkább illette a két Clarkot. Egyszercsak elterjedt Pestszerte, hogy az építésvezető a híd pénzével megszökött. Széchenyi még nála is szokatlan eréllyel és gyilkos szatírával kel védelmére a Jelenkor 17. számában. „Azon mindenre, ami kissé szokatlanabb, nemesbb és magasbb agyarkodó «-faj« amely mindent megrontani vagy megfertőztetni vágyik ... ismét bizonyságát adta, hogy korántsem fáradt ki... A »faj<< Clark Ádám becsületessége ellen puskázza piszok és sár golyóit, miszerint a híd sikerülhetésén kétségbeesve, — mert a zárgátak télen vízzel megtelvék, 600 000 forinttal odébb állott..." „A külföldieknek teljes joga volna mondani: Magyarországon mély utakat ugyan, de annál felszínesebb embereket találtam..." Tény az, hogy az 1845—46 esztendőben már látszik, hogy a híd nem készül el a tervezett időben, s költségei is magasabbak lesznek a vártnál. Sina, sőt a becsi Rotschild-ház feje sem veszi tújságosan jó néven, hogy a hídépítkezés minden pénze az angol gyárakba vándorol. Clark kénytelen a vasanyag egy részét ausztriai öntőkben rendelni, amelyek Rotschild és Andrássy érdekkörébe tartoznak. Pesten pedig a Hengermalom kis öntődéjében dolgoztat. A Hengermalom is Széchenyi kezdeményezésére létesült — természetesen külföldi gépekkel és szakemberekkel. De a malom igen eredményesen dolgozott, még Braziliába is szállítottak. Pesten nem volt megfelelő gépműhely a malom kénytelen volt a javítások biztosítására egy kis üzemet vasőntővel együtt berendezni. Hogy ne álljon munka nélkül, tüzifecskendők, mérlegek, szivattyúk, kisebb gőzgépek készítésére is vállalkoztak. Az üzem vezetője a Svájcból jött Ganz Ábrahám. Clark Ádám a híd néhány öntöttvas alkatrészét rendelte meg itt. A munkadarabokkal szemben felállított közismerten magas mércéje nagymértékben segítette a kis üzem fejlődését s a magyar munkások képzését. Clark Ádám ezen szerepe kevéssé ismert. A magvar munkásokról nem túlságosan jó véleménnyel vannak a kortársak. Clark orvosa, Frombold Károly írja egy alkalommal, hogy az angol munkás nemcsak abban különbözik a mieinktől, hogy munkáját kötelességtudóan végzi, a munkaidőt pontosan megtartja, azalatt sem nem dohányzik, sem nem lazsál. A mi munkásaink hangosak és egymáshoz szóló kiáltozásaikkal tűnnek ki. Az angol munkás tiszta lábbelivel és jól kikefélt kalapban jelenik meg a munkahelyén. Jóformán csak húst eszik és ebédjüknél ritkán hiányzik a tokaji bor. 16