A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Dr. Eperjesi László-Dr. Krámli Mihály: Kossuth Lajos és Franz Kreuter bajor vasútépítő mérnök levelezése a Vukovár -fiumei vasút tárgyában 53

1845. június 14-én Pesten megalakult a harmadik társaság. Az alakuló ülésen képviseltette magát a már létező két társaság is. A szerémi társaságot sikerült magukba olvasztani, de a fiumeieket nem, ők ugyanis maguknak szánták a vezető szerepet. Bejelentették a Besnard nevű ügynöknek egy francia tőkéscsoport megbízásából tett 12 millió forintos részvényjegyzését. A szerémiekkel együtt végül 18,5 millió forint tőkét írtak alá (előzetes részvényjegyzésről volt szó, tehát az aláíróknak a névérték fél százalékát kellett befizetniük). A pesti társaság 1845. szeptember 14-i közgyűlésén nagy lépésre szánta el magát: a már épülő trieszti vasút fenyegetése miatt kimondták, hogy amint végeznek az előmunkálatokkal, rögtön nekifognak a vasút építésének. Korábban ugyanis arról volt szó, hogy csak a terveket készítik el, melyeket benyújtanak a következő országgyűlésnek. A közgyűlés Batthyány Kázmér grófot választotta az ideiglenes választmány elnökévé. Kossuth a választmány tagja, valamint a társaság igazgatója (titkára) lett. Kossuth október végén Fiúméba utazott, hogy létrehozza a két társaság között a fúziót. Kiss Pál segítségével október 30-án sikerült elérnie az egyesítést. Az ekkor létrejött szerződésben megállapodtak abban, hogy a vasút két végpontja Vukovár és Fiume lesz, és a Dráva völgyében vezetik. A tőkét 25 millióra emelték fel, ebből 10 millió lejegyzését biztosították a fiumeieknek. A fiumei bizottság átadta a Sanfermo-féle terveket.

16 A társaságnak ekkor két terv volt a birtokában. A Wallau-féle tervek felülvizsgálatának igénye már 1845 tavaszán felmerült. Wallau és Sanfermo terveinek vizsgálatát Charles F. Zimpel német mérnök végezte el, aki az USA-ban, később pedig a Középponti Vasútnál dolgozott vasútépítő mérnökként. Zimpel 1845 szeptemberében kelt véleménye a két tervről bizony nem sok örömet okozott a vasút híveinek. A Sanfermo tervet, - bár nem tudta elolvasni, mivel olasz szövegű volt, csak részben tartotta elfogadhatónak. Wallaunak a SziszekFiume szakaszról kidolgozott tervét teljesen használhatatlannak ítélte. Zimpel nem tartotta lehetsé16 Prijedlozi 115. sz. dok. 506-508. o. gesnek a hegyi vonalon a hagyományos vasút megépítését, helyette ide atmoszférikus vasutat javasolt. A hegyi szakasz építésének költségeit jóval többre becsülte, mint Wallau. Zimpel, burkolt és udvarias formában Sanfermót dilettánsnak nevezte, Wallau kapcsán viszont megjegyezte, hogy illene számára a kialkudott tiszteletdíjat megfizetni. Ezek szerint működött bizonyos szolidaritás a mérnökök között. Egyébként korábban a Középponti Vasút éppen Zimpelnek nem fizette ki a járandósága egy részét.

17 A Wallau-féle terveket Zimpel mellett az angol G J. Shepherd mérnökkel is véleményeztették. Shepherd a hegyi szakaszra szintén atmoszférikus vasutat javasolt, a Károlyváros-Fiume vonal építési költségeit 24 millió forintra becsülte.

18 A vasúttársaság e vélemények után ismét ott állt egy használható tervezet nélkül. A vasúttársaság 1846. január 25-i ülésén Kossuth bejelentette, hogy Sina György báró megnyerte az engedélyt a Bécs-Győr vasút megépítésére. Ez a vasút kétszeresen veszélyes volt a társaság számára: egyrészt versenyvonalat támasztott, másrészt konkurenciát jelentett a részvénypiacon. Kossuth azt javasolta, hogy a Helytartótanács közlekedési igazgatóságától kérjenek mérnököt. Ezzel szakembert is szereznek, és a hatóság jóindulatát is biztosítják. Végül kikérték Keczkés Károly mérnököt, aki fél év szabadságot kapott.

19 Tavasszal Keczkés és Kossuth szemleutat tett Vukovár és Károlyváros között. A visszatérés után a társaságot kellemetlen meglepetés érte, Keczkést a nádor azonnali hatállyal a Tisza-szabályozáshoz rendelte. E lépés hátterében Széchenyi állt, aki már korábban is megpróbálta lebeszélni Keczkést a szemleútról. Széchenyi igyekezett a vasúttársaság számára virtuális mérnökhiányt teremteni, hogy ezzel is akadályt gördítsen a Kossuth fémjelezte vállalkozás elé.

20 17 MOL Kgy II. O. 6. 18

MOLKgyII. O. 8. 19 Újhely 81-88. 20 Vö. Dr.Eperjesi László: A reformkor vasútépítő mérnökei. - Közlekedéstudományi Szemle, 1998. 5. sz. 182.-190. old. 57