A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Dr. Molnár Erzsébet: A kétkerekű, emberi vagy állati erővel vont járművek használata Magyarországon 84

H?ir«8fl|Ó2a 'assuts Atlom Stf 1 "*>»> * ~ ;• 7. ábra Utasokra várakozó taligások a nyíregyházi vasútállomás előtt A gazdataliga „kasznyi"-ját úgy alakították ki, hogy azon terhet is lehessen vinni, a felépítmény előre-hátra mozgatható megoldással készült. A városi taligák bérfuvarosok tulajdonában voltak, akik a főként a megyeszékhelyeken, nagyobb vasútállomással rendelkező városokban már kizárólag személyszállításból éltek. A legnagyobb forgalmat éppen a vasútállomásokon remélhették, és az un. „kasznyis taliga"

31 éppen a vasút megjelenéses után fejlődött ki a korábbi rácsos megoldás mellett (7. ábra). A személyszállító taligák elterjedtebbek voltak, sokfelé használták, főként, mint említettem az Alföldön, de néhány hegyvidéki terülten is közlekedtek. Nagykállón, Ujfehértón és más településeken is előfordultak. A taligákat a posta is igénybe vette.

32 A személyszállító taligák rugós kivitelben készültek általában, így az út egyenetlenségeit, valamint a szerkezetből adódó kényelmetlenséget ellensúlyozni tudták. Akadt azonban rugózatlan változat is, ilyen például a paraszttaliga, amelyet a 31 Csomag- és személyszállításra alkalmas városi taliga. 32 Márkus M.:NÉ. 1938. 217.p. Tiszántúlon az Atyafitogtató névvel tiszteltek meg. Az elnevezésre kétféle magyarázatot is ad a Néprajzi Lexikon. Az egyik szerint a rázós úton a felvett utas annyira szenvedett, hogy megtagadta az atyafiságot a taliga tulajdonosával , semhogy még egyszer felüljön rá. A másik szerint mivel csak két személy ülhetett fel a kocsira, így az utolért embert, még ha atyafiságban is van velük, nem vették fel.

33 A Közlekedési Múzeumban található egy oldaltjáró taliga, amely Békéscsabáról származik. Alváza egyszerű faszerkezet, amelyre deszkaülést szereltek. Elől magas tükörlemezt építettek, a kerekek fölé sárvédőt. Kétrúdú, de a bal oldali középen fut, így lett oldaltjáró taliga. A kocsi az 1930-s években készült Lehoczky János műhelyében, és az időpont azt jelzi, hogy még a két világháború között is volt igény a kétkerekű járművek gyártására. Nem külön típust képvisel, de mindenképpen külön csoportként kell foglalkozni a pásztor- vagy juhásztaligával. Kétrúdú, lőcsös, saroglyás jármű, 33

MNLI. Bp., 1977. 171.p. 91