A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 265 - Rövid tartalmi összefoglaló a Közlekedési Múzeum XIV. Évkönyvéhez (magyar, angol, német nyelven) 294

Államvasutak, az Osztrák Államvasút, a Délivasút, és a Dunagőzhajózási Társaság. Ezeknek a társaságoknak egy része megszűnt, vagy beolvadt az államvasútba, illetve új társaságok keletkeztek (pl. BHEV Rt., BSZKRT). Legjelentősebb volt a Magyar Királyi Államvasút, ezért a szerző tanulmányában a vasút tarifapolitikáját mutatja be. A Magyar Királyi Államvasutak felett a főfelügyeleti jogot a kereskedelemi és közlekedési miniszter gyakorolta. Feladata volt a vasúti politika irányítása, a díjszabási rendszer, a díjképzés és a díjszámítási szabályok megállapítása, a díjmérséklések engedélyezése. A vasúti közlekedés drágának bizonyult, az 1876-77. évi üzleti jelentés is megemlítette, hogy a magas díjtételek miatt a személyforgalom erősen lecsökkent. Baross Gábor miniszter 1889-ben bevezette a zóna tarifát, amelynek következtében a forgalmi bevételekjelentősen emelkedtek. A szerző a továbbiakban a kedvezmények két alapvető csoportját, az állandó (vagy rendes) és az alkalmi kedvezmények lehetséges változatait ismerteti. Soltész József: 200 éves Trevithick gőzmozdonya. Az angol Richárd Trevithick által készített gőzmozony 200 évvel ezelőtt 1804 február 21-én sikeresen továbbított a Penydarran vasmű iparvágányán egy 5 kocsiból álló szerelvényt. A gőzvontatású vasút a 19. század egyik legjelentősebb találmányaként forradalmasította a szárazföldi közlekedést és mintegy 150 évig meghatározó szerepet játszott a vasúti vontatásban. A szerző tanulmánya bevezető részében rövid áttekintést ad a gőzgépek fejlődéséről. A kisnyomású gőzgépek 1698-1800-ig tartó 100 éves korszaka alatt a különböző kísérletezések során korszerűsödött konstrukciós megoldásuk és alakultak ki legfontosabb alkotó részei. A kisnyomású gőzgépet James Watt tökéletesítette, de ezek a gépek nagy mértük miatt szárazföldi járművek hajtására alkalmatlanok voltak. A nagynyomású gőz és a kettős működés alkalmazásával mód nyílt a méretek csökkentésére, ezzel együtt lehetővé vált járművekbe való beépítésük. Az első használható gőzkocsit a francia Nicolas Joseph Cugnot készítette 1769-ben. Trevithick egész életét a nagynyomású gőzgépek fejlesztésére és széleskörű elterjesztésének szentelte. Három működő modellt készített, két gőzmozdonyt és egy stabil gőzgépet. A modellkísérletek alapján készítette el 1801-ben közúti gőzmozdonyát, majd 1803-ban híres londoni gőzkocsiját. Trevithick 1803-1808 között összesen négy vasúti gőzmozdonyt épített. Az első mozdony üzembehelyezéséről vagy próbamenetéről írásos emlék nem maradt fenn. A második vasúti mozdonyának próbameneteire 1804 februárjában került sor, amelyről hiteles feljegyzések készültek. A harmadik mozdony 1805-ben, a negyedik 1808-ban készült el. A nevezetes 200 éves jubileumról a Közlekedési Múzeum „200 éves a gőzmozdony" címmel időszaki kiállítással emlékezett meg 2004-ben. Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet: Új múzeumi létesítmény Keszthelyen (hintókiállítás, Helikonkastély Múzeum). A fogatolt járművek múzeumok által szervezett gyűjtése nagyon későn kezdődött el hazánkban, amelynek következtében jelentős anyag nyomtalanul eltűnt, külföldre került, jobb esetben országon belül magán gyűjtőknél van. A közgyűjtemények által létrehozni kívánt kocsimúzeum(ok) kiállítási anyagának beszerzésére több változat közül az egyik lehetséges megoldás, külföldön felkutatni olyan megvásárolható magángyűjteményt, amelynek van közép-európai, magyar vonatkozású, Monarchia-korabeli anyaga, majd a szükséges támogatások biztosítása után importból behozni az országba. A Festetich kastély műemlék eggyüttesének felújítása során készült el az uradalom istállója és kocsi színje. A Helikon Kastélymúzeum vezetői számára egyértelművé vált a helyreállított istálló és kocsiszín muzeális intézményi célú hasznosítása, vagyis egy kocsiház és hintógyűtemény bemutatása. A Kastélymúzeum munkatársainak sikerült, Ausztriában felkutatni és megvásárolni egy olyan értékesítésre szánt muzeális magángyűjteményt, amelynek megvásárlásához az anyagi fedezet is rendelkezésre állt. 299