A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Bezzeg Mária: A gyűjtés létmódja néhány elméleti kérdésről 216

Annak érdekében, hogy a gyűjtemények ezt a sajátos szerepüket betölthessék, nem elegendő felhalmozni és megőrizni őket, hanem - mint ezt az „emlékezet" funkció megkívánja - megismertetésükről is gondoskodnunk kell. A közlési igény a múzeumi munkában nemcsak az új ismeretek terjesztése iránti kívánalomból ered, hanem a valóság sajátos megközelítéséből is. A múzeumot ...a dokumentáció és közlés dialektikus egységeként kell felfogni. "

87 A dokumentáció és közlés kategóriapárjából napjainkban a közlés kifejlődésének vagyunk tanúi. Míg a gyűjtés történetét hosszú ideig a dokumentálás - begyűjteni, megmenteni mindent, amit lehet - jellemezte, manapság a közlés szempontjai kerültek előtérbe. Számos adat bizonyítja, hogy az a tény, milyen témát akarnak a múzeumok kiállításaikon megjeleníteni, egész tevékenységükre kihat. Napjainkban a gyűjtés a kiállítás által meghatározott. Román Mária arról számol be, hogy a történeti muzeológia esetében a létrehozandó állandó történeti kiállítás több esetben megszabta a gyűjteményfejlesztés egész koncepcióját, az adott múzeum működésének körülményeit.

88 Balassa Iván már 1964-ben arról írt, hogy a kiállítás előkészítő szakaszában „a gyűjtő és feldolgozó munkát ennek szolgálatába kell állítani."

89 Arra figyelmeztet, hogy a muzeológus nemcsak saját tudása gyarapítása céljából gyűjti a tárgyakat, „hanem azért, hogy az azokból adódó tanulságokat a kiállításon keresztül minél többen, minél világosabban és minél könnyebben megismerhessék."

90 Ez a tévhit, hogy a múzeumi kiállítások befogadása kiállításrendezési kérdés -tehát, hajói megrendezik a kiállítást, mindenki megérti -, elég elterjedt a muzeológusok körében.

91 Jelenleg arra próbálom felhívni a figyelmet, hogy a Stránsky által felismert dokumentáció és közlés egysége, mely a muzeológia fontos jellemzője, hogyan jelenik meg a szakirodalomban. Horn Emil arról ír, hogy a kiállításra vonatkozó muzeológusi szemlélet kihat a gyűjtőmunkára is. A konzervatív-arisztokratikus muzeológia kiállítási koncepciójával adekvát gyűjtőtevékenységről beszél, amely a nagy emberek, például Ferenc József vagy Vanderbilt ágyát és mosdólavórját megőrzi, de a milliók által használt csúnya, nem esztétikus bútorok, ruhaneműk közül, amelyek használóik életmódjáról, szokásairól tanúskodnak, egy darabot sem tart megmentésre érdemesnek.

92 A dokumentáció és közlés egysége mint a múzeumi létmód jellemző kategóriapárjának fel nem ismerése rejlik az olyan megjegyzés mögött, amely szerint: a „művészettörténész-muzeológusnak egyúttal vizuális ismeretterjesztő szakembernek is kell lennie..."

93 Amit a muzeológus csinál - gyűjt, feldolgoz és kiállítást készít- az szakterülete, a muzeológia lényegéből fakad. A kiállítás- készítés nem ismeretterjesztés, ha hosszú ideig így is tekintettek e tevékenységre.

94 A múzeumi kiállítás műfajának kifejlődésével ma már vannak olyan kiállítások, amelyek új értéket /tudományos vagy /esetleg is/ művészeti értéket hoznak létre, nem csak ismeretterjesztést végeznek. E fejezet lezárásaként szólni kell a gyűjtés egyetemes jellegéről.

95 A gyűjtésnek mint a társadalmi léten belüli komplexumnak ma már történetileg kialakult egyetemes jellege van mind a valóság (szervetlen, szerves természet, társadalmi lét) legkülönbözőbb területe, mind a gyűjtők körét illetően. A gyűjtés létmódja dokumentálja a társadalom természettel folytatott anyagcseréjét és az emberek egymás közti, tisztán társadalmon belüli érintkezését. A gyűjtés spontánul újul meg a mindennapi életben. Az emberek érdeklődési köre egyre tágul. Bármi új megjelenik a társadalmi létben, bármi újat felfedeznek a természeti létben, valaki, valakik begyűjtik. S bár a gyűjtés reprodukcióját különös embercsoport is hordozza (muzeológusok), ennek ellenére, az adott társadalom minden egyes tagja befolyásol/;a/ja magatartásával a gyűjtés sorsát mindegy, hogy akarja vagy tudja-e ezt. Jól illusztrálja ezt a tényt például a Seuso-kincsek sorsa. Összegezve: félrevezető, ha a gyűjtést ösztönös tevékenységnek felfogva eltekintünk az emberi társadalomra jellemző specifikus valóság- megközelítéstől, és az állatok bizonyos gyűjtési tevékenységével együtt tárgyaljuk. A gyűjtésnek van genezise. Ez a genezis ott érhető tetten, amikor a különböző létmódokból származó dokumentumokat nem arra használják, amire eredetileg készültek, illetve minden szándék nélkül léteznek (gondoljunk a természeti lét egyedeire), hanem elszakadva ezektől az eredeti funkcióktól, új funk224