A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Bezzeg Mária: A gyűjtés létmódja néhány elméleti kérdésről 216

A gyűjtők szemléletét hosszú ideig befolyásolta a ptolemaioszi világszemlélet. A 15. század végén Plinius skolasztikus tanítványai, a naturalisták, a teremtett világ osztályozásának középkori hagyományát követve, mintákat gyűjtenek „kabinetjeikbe" a természet három birodalmából, és meghatározzák a különböző példányok közötti összefüggéseket.

63 A Róbert Fludd által 1617-ben elképzelt „ptolemaioszi univerzum" mögött 'A természet egészének tükörképe és a művészet másának' elgondolása húzódott meg.

64 A szublunáris világ az ég felé törő tüzet és levegőt, illetve a glóbusz felé igyekvő földet és vizet tartalmazta. A természet három birodalma ezen elemek égisze alatt létezett: az állati, amelybe az emberek, az állatok, a rovarok és a halak; a növényi, melybe a növények és a gyökerek; valamint az ásványi birodalom, amelybe a fémek, az ércek és az ásványok tartoztak.

65 A tudományos megközelítés valószínűleg legelemibb módja volt, amikor az azonos anyagból készült tárgyakat egy helyre csoportosították. Az anyagok egységének elve Plinius História Naturális című müvéből ered. Plinius hangsúlyozta a műalkotás és annak anyaga közti kapcsolatot.

66 A gyűjtés történetében igen jelentékeny helyet elfoglaló ambrasi gyűjtemény, //. Ferdinánd főherceg (Tiroli Ferdinánd) gyűjteményének elrendezése anyag szerinti volt, vagyis az azonos anyagból készült dolgokat egy szekrénybe csoportosították, így az első szekrény az aranyból készült munkákat, a második az ezüstből készülteket és megint egy másik a bronzból készülteket tartalmazta. Hasonló volt a Kunstkammer további elrendezése is.

67 A természet világából származó példányok osztályozása a gyűjtemények tudományos szempontú megközelítésének kezdeti foka. A gyűjtés történetére hosszú ideig jellemző elképzelés a művészet és a természet konfrontációjáról, arról, hogy a művészet tökéletesíti a természetet, tulajdonképpen a mindennapi gondolkodás antropomorfizáló tendenciájának köszönheti megszületését.

68 Az orvosi és gyógyszerészeti gyakorlat által formált elrendezés sok itáliai gyűjteményben, valamint a specializálódás irányában való elmozdulás, erősen hozzájárult ahhoz, hogy az előzőek szerinti elképzelés jelentősen módosult.

69 A bolognai Ulysse Aldrovandi (16. század második fele) 'múzeumában' két szekrény 4554 kis fiókja 'apró vízikagylókat és csigákat és osztrigaféléket' tartalmazott. A természet világának mintái voltak itt elhelyezve. Hasonló jellegű elrendezést alkalmaztak Mercati-nak (1719) a Vatikánban lévő Ásványgyűjteményében is. A gyűjteményben számozott szekrények voltak, mindegyiken a szekrény tartalmára utaló felirattal.

70 Aldrovandi katalogizálni akarta a természet világát, fontosabb volt számára az, hogy minden egzotikus, nem megszerezhető állat és növény legalább képben megjelenítve, de meglegyen a gyűjteményében, mint az a szempont, hogy ténylegesen birtokolja ezeket. Aldrovandira nem volt jellemző az a korábbi korok gyűjtői esetében általános elképzelés, amely szerint az ember a művészettel tökéletesíti vagy átalakítja a természetet. Számára a művészet egyszerűen eszköz volt a tudományos adatok összegyűjtéséhez.

71 A 17. század végén a műgyűjtésben Angliáé és Franciaországé a vezető szerep. Egy angol vásárolja meg a Gonzagák kincseit 1627-ben. Angolok és franciák a római gyűjtemények legfontosabb vevői. A műgyűjtésben megjelenik a „műértő," a műalkotás esztétikai értékének szakértője. A gyűjteménynek most már ki kell elégítenie a szervesség és az egységesség kritériumait. Értékét nem a mennyiség és a ritkaság, hanem az esztétikai minőség jelenti. Legelőször Angliában következik be a tudományok elkülönülése, s az addig autonómiát nélkülöző intellektuális tevékenységek - mint a művészetkritika - is tudománnyá válhatnak.

72 A tárgyi gyűjtemények tudományos szempontú megközelítésében hosszú ideig jellemző a tipológiai módszerek kizárólagossága. A londoni Természettörténeti Múzeumot úgy építették, hogy lehetővé váljon a tárgyak tipológia elrendezése. A modern technikai civilizáció kialakulásának kezdetén az urbanizációs folyamatok felgyorsulásakor a régi művészeti és természeti ritkasággyűjtemények szinte robbanásszerűen átalakultak. Új rendező elvek alakultak ki, „...a régészet, a néprajz természettudományos ihletésű tipológiai sorokat [Kiemelés: B. M.] tár a látogató elé a múlt ránk maradt emlékeiből."

74 Magyarországon a 19. század végén, a szaktudományok kialakulásával a múzeumok megkezdik tudománymegalapozó tevékenységüket a régészet, 222