A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Bezzeg Mária: A gyűjtés létmódja néhány elméleti kérdésről 216

állította, hogy „minden természeti jelenség és a természet termékei oly sok 'rejtélyes hieroglifét' és 'szimbolikus alakzatot' alkot..."

37 Tesauro azt hitte, hogy a természet által létrehozott dolgokban egy fogalomra való utalás található és a konkrét fogalom képe. Ez az elgondolás a múzeumok szempontjából igen fontos volt, mivel, ha a természet metaforák alkalmazásával beszél, akkor az összes lehetséges metafora egyesítése az enciklopédikus múzeumban a világ nagy metaforájává válik. Tesauro volt egyike azon szerzőknek, akit a múzeumi katalógusok összeállítói felhasználtak munkájuk során.

38 Tesauro gondolkodására és valószínűleg a 17. századi itáliai gyűjtők, így a milánói Manfredo Settala, a veronai Ludovico Moscardo és a bolognai Ferdinando Cospi gondolkodására is jellemző volt a mindennapi gondolkodás sajátossága, az antropomorfizálás (a természet beszél). A gyűjtés története során maguknál a gyűjtőknél a mindennapi gondolkodással való megközelítésen belül megjelenik a valamiféle megismerés szempontjából, hasznossági szempontból való közelítés a természeti és társadalmi lét gyűjteményekben felhalmozott dokumentumai felé. Számos adat bizonyítja, hogy a klasszikus szobrokat és festményeket a művészek munkaeszközként használták, és a gyűjtők is ebben látták a műalkotások legfontosabb szerepét. A reneszánszban: „A művészek műhelyeiben, mint Mantegna [1431-1506] mesterénél, Francesco Squarcioéenál Padovában, a görög és római szobrok voltaképpen munkaeszközül, termelési modellül szolgálnak."[K.ieme\és:B. M].

39 Cosimo de Medici (1389-1464) közeli barátja, Niccolo Niccoli házában: „szobrok, képek, régi korok embereinek képmásai és érmek voltak láthatók..."

40 Bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a művészek Niccoli házában tanulmányozták a szobrokat. „Ghiberti említi, hogy egyéb antik szobrok mellett Niccolinak volt egy kalcedonja, mely 'tökéletesebb' volt, mint bármi, amit korábban tanulmányozott..."

41 A klasszikus műtárgyak tanulmányozásakor megfigyelt technikákat, témákat a művészek később saját műveikbe építették be.

42 Féderigo Borromeo fontos szerepet játszott a gyűjtés történetében. 1609-ben az ő tervei alapján nyílik meg a Biblioteca Amrosiana, amelynek az volt a feladata, hogy a kléruson belül erősítse az egységet, társadalmi szinten pedig hegemóniát eredményezzen. 1618-ban a Biblioteca Ambrosianához csatolják a Szépművészeti Akadémiát, melynek a tridenti zsinat esztétikai elveit propagáló festészetet és szobrászatot kellett megalkotnia.

43 Borromeo Musaeumában, Milánóban nyomtatott könyvében írja: „A képekkel kezdve, itt van mindjárt kiemelt helyen az első, a Királyok imádása. Ez Tiziano ama nevezetes műve, melyet különleges gonddal készített, hogy elnyerje tetszését az idősebb d' Este kardinálisnak, aki ajándékul szánta I. Ferenc francia királynak ... Mérete meglehetősen nagy, s a rajta ábrázolt dolgok sokasága miatt valóságos iskola a festők számára [Kiemelés: B. M], kik belőle, mint Amaltheia szarujából, számtalan tanulságot meríthetnek, s tanulmányozhatják rajta művészetük törvényeit ... Az állatalakok között, amelyeket Tiziano a képen elszórva helyezett el, van egy csodálatos fehér ló, amely fejét lehajtva, éppen az egyik lábát csiklandó legyet hessegeti el. A természet bámulatos utánzása..."

44 „Mily becses volna ma kezünkben tartani Apellész vagy Zeuxis valamely képének másolatát - folytatja Borromeo - s mennyire szolgálná a művészet haladását!" [Kiemelés: B. M.]

45 Az előző idézetek tanúsítják, hogy Borromeo a gyűjteményekben lévő festményekre mint a művészek munkaeszközeire tekintett. Ebben látta legfontosabb szerepüket. A természeti lét dokumentumait tartalmazó gyűjteményeket orvosok, gyógyszerészek használták fel munkájuk során. Itáliában a 16. század második felében Francesco Calceolari veronai, Ulysse Aldrovandi bolognai, Michele Mercati római és Ferrante Imperato nápolyi gyűjteménye a leghíresebbek között szerepelt.

46 Mindnyájan orvostudományt és botanikát tanultak az egyetemen. Calceolari-nak Bolognában, Imperato-nak Nápolyban volt híres gyógyszertára. Mercati amellett, hogy orvos volt a pápai udvarnál, a Vatikán növénykertjének felügyeletét is ellátta. Aldrovandi a bolognai egyetemen a természetfilozófia profeszszora volt, és ugyanitt a növénykert igazgatója.

47 Bár a 16. századi naturalisták általában respektálták az ókori szerzőket, észrevették a természeti világ ókori leírásaiban meglévő hiányosságokat, és nekiláttak a létező tudás felülvizsgálatának azzal a 220