A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Bezzeg Mária: A gyűjtés létmódja néhány elméleti kérdésről 216

írt Görögországból, hogy a görögök túl önkényesen használják Praxitelész nevét, azért, hogy felemeljék a szobrok árát.. ."

1? Hooper-Greenhill ott téved, hogy ez a másfajta szemlélet - vagyis nem arra használják, amire eredetileg készült, hanem emlékként funkcionál nem a 15. században jelentkezett először a történelemben.

18 Korek József Vitrovius leírása alapján arról számol be, hogy az augustusi időktől divat volt, hogy az előkelők házaikba galériát építtettek az épület északra néző részén, amelyben képeket és szobrokat őriztek. A műveket „öreg művek"nek jelzik, de a mesterek nem voltak megnevezve. Félix Pollius sorrentoi villájában Pheidias, Polyclethos és Myron alkotásait, Nonius házában pedig Praxiteles márványszobrát és Pheidias elefántcsont szobrát említi Vitrovius.

19 Az a momentum, hogy külön galériát építettek, jelzi, hogy egyes képek és szobrok már elkülönültek a mindennapi használattól. A dokumentum kategória (létforma, létezésmeghatározás) megjelenését figyelhetjük meg, amikor az ókorban egyes gyűjtők jobban kedvelték a művekhez készített vázlatokat, mint a kész műveket, mivel -Plinius szavaival- „ezek az alig jelzett vonások a Mester gondolatai".

20 A nevezetes emberekhez köthető tárgyakat is emlékként, valaminek bizonyítékaként kezelték. Korek József beszámol arról, hogy egy N. Vindex nevű gyűjtő irigylésre méltó helyzetben volt, mivel egy lysipposi Hercules szobrot birtokolt, amely egykor Nagy Sándor, majd Sulla tulajdonában volt. A Caligula császár által rendezett aukción Germanicus, Antonius, Agrippa és Augustus használati tárgyaiért igen élénk érdeklődés mutatkozott.

21 Eilean Hooper-Greenhill a Palazzo Uzzano-ban is észreveszi azt a különbséget, hogy valamit arra használnak, amire készült vagy emlékként, valaminek bizonyítékaként funkcionál. A Palazzo Uzzano-ban (Firenze), amely a 15. század elején épült, egy 1425-ben felvett leltár szerint egyebek mellett egy szekrényben lévő festett terrakotta Madonna, négy Madonnát ábrázoló festmény, valamint két másik, szenteket ábrázoló festmény tartozott az ingóságokhoz. Ezeket Alsop mint a meditációt elősegítő eszközöket írja le.

22 HooperGreenhill megjegyzi, hogy akkoriban sok gazdag család rendelkezett ezüst evőeszközkészlettel, amely alkalmas volt a tőke felhalmozására, valamint arra, hogy nevezetes alkalmakkor bemutassák.

23 A Medici- palotát

24 (15. század második fele) elemezve, Eilean Hooper-Greenhill különbséget tesz „az anyagi dolgok két kategóriája" között: „A terek és a dolgok tagozódása az anyagi dolgok két kategóriáját foglalja magába: az egyik azoknak a dolgoknak a kategóriája, amelyeket speciálisan egy külön tér számára készítettek [Kiemelés: B. M]: faliszőnyegek, falfestmény, csempe, szék; a másik, azoknak a dolgoknak a kategóriája, amelyekhez más kontextusból jutottak hozzá, és hoztak az új térbe [Kiemelés: B. M]: ilyenek a gemmák, az érmek és a szobrok. A Medici-palota mint épület az első kategóriából tartalmazott számosat, és valószínűleg inkább kevesebbet a másodikból."

25 A szőnyegeket, csempéket, szobrokat és festményeket, melyeket a korabeli -jórészt Firenzében dolgozó- mesteremberek készítettek, Hooper-Greenhill a tervezés integráns részének tekinti.

26 A gemmákat, drágaköveket, a vésett drágakő edényeket a házban és az udvaron, a kertben lévő ókori szobrokat, valamint a ritkaságokat, úgymint az unicornis szarvat, a vörösréz óraművet, a strucctojást, a tükör-üveggömböt más kontextusból hozták a palotába. Míg az óra valószínűleg az adott technológia legújabb fejlődését reprezentálta, a strucctojást, a tükör-üveggömböt csaknem bizonyos, hogy mágikus sajátosságaikért értékelték. Hooper-Greenhill világosan látja, hogy a dekoratív darabokra mint háztartási bútorokra tekintettek, jóllehet a legjobb mesteremberek készítették azokat, és a gazdagság, a rang különös üzenetét hordozták. Minden valószínűség szerint a dekoráció részeiként tekintettek rájuk. A ma felbecsülhetetlen kincseknek tekintett Masaccio, Uccello, Pollaiuolo, Fra Angelico és Benozzo Gozzoli által festett képek a Medici-palotában akkor faldíszként szolgáltak, részei voltak egy egységes egésznek. Az unicornis szarv azonban, amely ma értéktelen furcsaság, a palota megfizethetetlen értéke volt.

27 Lényeges, hogy HooperGreenhill különbséget tesz a Medici-palotában található - a mai muzeológusok által minden bizonnyal begyűjtésre vagy megőrzésre érdemesnek talált - dolgok között. Úgy vélem azonban, hogy a gyűjtés története szempontjából nem az a leglényegesebb szempont, 218