A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)
III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet: Új múzeumi létesítmény Keszthelyen (hintókiállítás, Helikon Kastélymúzeum) 207
keivel és erőteljes csíkozásával, sötét királykék kárpitozásával. A Lohner gyártmányú kocsik sorát egy üzleti célra épített jármű zárja, egy salzburgi cég pékárut szállító zárt kocsija, melynek ritkasága melletti legfőbb értéke az eredetisége, melyet eddig szerencsésen elkerült a felújítás. A többi kiállított és W. Guster által megállapított Lohner gyártmány sajnos nem jelent meg a gyári enciklopédiában 3 , de feltehetőleg szintén tőlük származik, mint pl. egy századfordulóra (1900) datált „Visa-vis" azaz szembeüléses kocsi, melyet mindenhol sétakocsikázásra használtak. Ebbe a csoportba tartozik az egész gyűjtemény egyik legszebb darabja, egy, a gavallér kocsik műfajába tartozó jármű, melynek kivitele, állapota szinte kifogástalan volt. Készítése dátumaként 1890-t adta meg W. Guster, s értékét külön is növeli, hogy Magyarországon - annak ellenére, hogy minden hazai katalógus szerepelteti ezt a típust,- nincs egyetlen autentikus példány sem (2. ábra). (Volt tulajdonosának Mária Valéria herceg asszonyt jelöli W.Guster.) 2. ábra Lohner gyártmányú gavallér kocsi (1890) Végül a Lohner gyártmányok közé sorol egy tipikus magyar hajtókocsit is, ami egyébként nem kizáró ok, hogy valóban Lohner készítményt láW.M. Buchta Lohner gyártmányokat összegyűjtő könyve röviden bemutatja a Széchenyi Emlékmúzeumot is, azonban rendkívül pontatlanul. A kiállítóhelyet a Magyar Nemzeti Múzeum részeként említi, s a bemutatott „Gála Coupe"-ról nem tud információt adni, azonkívül, hogy a fotót W. Gustertől kapta. tünk a már említett szomszédság okán, hiszen a gyártók egymás sikeres típusait rendszerint átvették. A nádfonást utánzó vésett oldalak szögletes vonalvezetésűek, ugyanilyen az oldalkivágás, de a sárvédők egyenesek, így némileg eltérnek az eredeti Károlyitípustól. A saroglya igazolja a W. Guster által adott vadászkocsi minősítést is. A másik, Magyarországon is népszerű bécsi kocsi gyár az Ambruster volt. Összesen négy, nekik tulajdonított gyártmány van a kiállításon, az egyiket, egy nyitott félfedeles hintót a Mezőgazdasági Múzeum kölcsönözte. A következő kettőről főnemesi, illetve korábbi császári családi tulajdonlás is megtudható, s a gavallér breaknek vagy „ Char a Banc"-nak nevezett jármű igazi ritkaság, mivel Magyarországon nyoma sem maradt ennek az egyébként világszerte népszerű típusnak. W. Guster szerint kultúrtörténeti unikum, mivel egy magán postakocsi kisebbített formában való kivitelezése. A másik egy könynyű két kerekes, egy lóra fogatolható gig, szép kivitelű, megfelel a jóhírű kocsigyár termékének (3. ábra). Végül a negyedik darabról elmondható, hogy számunkra a legérdekesebb, jellegzetes magyar hajtókocsi, úgynevezett cseklészi (Esterházy) kocsi. A megadott gyártási év - 1872 remélhetőleg a kiállított darab megépítéséé (4. ábra). 3. ábra Gig, Ambruster kocsigyár terméke (1880) A történet közismert: gróf Esterházy Antal felkérésére tervezte és építette meg a magyar hagyományokat a korszerű technikával ötvöző gyáros az „Esterházy"-t, ami mind a mai napig népszerű gyűjtő neve a hasonló típusoknak. 211
