A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet: Új múzeumi létesítmény Keszthelyen (hintókiállítás, Helikon Kastélymúzeum) 207

zeumi, állami tulajdonban való szerzeményezés mellett sokáig fel sem merült az esetleges magángyűjtemények, illetve magántulajdonban tartott egyes értékesebb darabok számbavétele, amit egyébként sok esetben az is nehezített, hogy a tulajdonosok féltek az államosítási gyakorlat újraélesztésétől, ezért inkább eltitkolták, semmint bemutatták a kocsijaikat, szerszámaikat, kiegészítő eszközeiket. Hasonló volt a helyzet a védettségi eljárással is, így pl. az egyik, kivételesen jól ismert gyűjtemény tulajdonosa a háza és a raktárai közelébe sem engedte a múzeum munkatársait, ezért ma azt sem tudjuk, hogyan - hová, és milyen járműanyag tűnt el, akár az országból is. A kiviteli engedélyek megtagadása szintén nem jelentett megoldást különösen annak ismeretében, hogy a visszatartott járműveket a múzeum rendszerint nem tudta megszerezni, s a sokszor tervbe vett országos jármű kataszter felállítása az évek folyamán - elsősorban szervezési okokra visszavezethetően- lekerült a napirendről. Ugyanakkor tudjuk, hogy a lótenyésztés megélénkülésével és a turisztikai célokat szolgáló panzió, fogadó építkezésekkel, valamint a magángazdaságok előretörésével a fogatolt járművek gyűjtése gyártása is lendületet kapott. (Pl. nemzetközi hírű lett a Leitert-féle Kocsigyár Kiskőrösön.) Ma még nem látjuk, hogy a magánszférában éledező gyűjtési, gyűjtemény alapítási szándék milyen fejleményeket hoz, mivel a Magyarországon beszerezhető, muzeális értéket is képviselő járműállomány száma a legoptimálisabb becslések szerint sem lehet jelentős nagyságrendű. Természetesen nem jobb a helyzet a közgyűjtemények számára sem. A lehetséges megoldások közé tartozik a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum által választott módszer: külföldön felkutatni olyan megvásárolható gyűjteményt, amelynek van közép-európai, esetleg magyar vonatkozású, Monarchia-korabeli anyaga, majd a szükséges támogatások biztosítása után műtárgy importként behozva az országba, megalapozni egy kocsi múzeumot. Ez történt 1998 és 2004 között, s ennek eredménye lett az a 2004. január 6-iki ünnepélyes esemény, amelynek meghívója a Festetich kastély műemlék együttesében a felújított kocsi-ház és hintógyűjtemény megnyitójára szólított. A Helikon Kastélymúzeum felzárkózása a fogatolt jármű gyűjteménnyel rendelkező magyarországi muzeális intézményekhez nem véletlen. A kastély épületegyüttesének műemléki felújítása évek óta kiemelt program, s az 1883 és 1887 között épült lovarda és kocsiház rendbetétele ennek nem kevésbé fontos szakasza volt. A helyreállítás 1996-ban kezdődött a szinte felismerhetetlenségig össze-vissza toldozott épületen, utolsó használója sörpalackozásra rendezte be, de volt honvédségi és egyéb szálláshely is. Sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy Ybl Miklós tervezte a lovardát-kocsiszínt, de a valóságban helyi építészek munkáját dicséri a kastélyhoz harmonikusan illeszkedő, tökéletes arányú és magas színvonalon, s a célnak megfelelő minőségben kivitelezett épület. Az uradalom központjának istálló - kocsiszínéül szolgáló épület emeletén eredetileg a lovászok szállását rendezték be, s ez a rész égett le 1990ben. A felújítás halaszthatatlanná vált, és a KÖZTI Rt. tervei alapján a KVI támogatásával valósult meg, az épület teljes rendbehozatala. A muzeális intézményi célú hasznosítás szinte önmagától adódott ( az egyéb funkciók, pl. konferencia terem mellett, stb.), amint a korábbi funkció is meghatározónak tűnt a kastélymúzeumot vezető dr. Czoma László számára. A döntést megkönnyítette a hazai és nemzetközi példák sikere, itthon a parádi Kocsi Múzeumé, s a közeli Bécsben a Kunsthistorisches Museumhoz tartozó Wagenburgé. Már csak a megfelelő muzeális értékű anyagot kellett megtalálni, s ez megtörtént Werner Guster Leithagebirge-i gyűjteményének felfedezésével és a tulajdonos értékesítési szándékának komolyra válásával. (A szubjektív indítékok közzététele nem feladata a szakmai ismertetés írójának, de nyilván egyszer ez is megismerhető lesz a szakma és a nagyközönség számára.) 1999 és 2002 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szakmai- és beruházási főosztályai, valamint a Nemzeti Kulturális Alapprogram „Ithaka" címen kiírt pályázati támogatása révén a gyűjtemény megvásárlásának anyagi fedezete állami forrásokból rendelkezésre állt, és a vételi megállapodást követően megkezdődhetett az anyag átszállítása is. 208