A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet: Új múzeumi létesítmény Keszthelyen (hintókiállítás, Helikon Kastélymúzeum) 207

A kiállítási termek belső építészeti munkálatainak befejezési szakasza egybeesett a járművek felújításával és a kiállítás előkészítésével. Ez utóbbi munkafolyamatoknak az irányítását W. Guster fenntartotta magának. A kastélyhoz tartozó korábbi gazdasági épületben átmeneti raktárt és ideiglenes restaurálófelújító műhelyt rendeztek be, s váltakozó összetételű és képzettségű szakmunkás gárda alkalmazásával megindult a tényleges állagvédelmi munka. A 2005. év január elsejei keltezésű tárgyjegyzék szerint a kiállításon 27 darab kocsi és hintó, 4 darab lovas szán, 1 darab gyaloghintó, 69 darab lószerszám, 44 darab hátaslóra való felszerelés, klf. egyéb tartozék, úgymint: 12 darab ostor, 15 darab pálca, 30 darab zabla, 25 darab sarkantyú, 11 darab kengyel, 22 darab kocsilámpa, 7 darab kocsi- és száncsengő, valamint dísztárgyak (16 darab), gyerekjátékok (13 darab), 2 szobor, 52 darab egyéb kiegészítő található. A tárgyak mellett a falakra 64 darab kocsizással összefüggő fotó, metszet, színezett litográfia, klf. technikájú másolat került. W. Guster gyűjteményét vásárlás útján három további járművel gyarapította a Kastélymúzeum vezetője, ezek közül kettőt dr. Monsparí László, ismert gyűjtő adott el (egy halottas kocsit és egy gyermek szekeret), a harmadik osztrák eredetű, egy fonott oldalú hintó. Közgyűjteményi kölcsönként a kiállítás része a Közlekedési Múzeum-i „udvari zöld" gálahintó, két jármű a Mezőgazdasági Múzeum anyagából (azonban egyikük téves meghatározással, mivel a postakocsinak minősített zárt hintó legfeljebb fiáker lehetett), továbbá még raktárban van a Postamúzeum által letétbe helyezett két csomagszállító postakocsi, aminek kiállításba történő betervezését egyébként szakmailag semmi nem indokolja. A raktárban és a restaurátor műhelyben további járművek vannak, köztük néhány nagyon értékes darab: egy díszhintó, dog-cart, félfedeles nyitott hintó, szán stb. és alkatrészek. Ott van még egy érdekes üzleti (pékségi) kocsi is, amelynek sajnos nincs magyar vonatkozása. A műhelyben jelenleg a hazai terminológia szerint egy „utazó" kocsin dolgoznak, a felújítási munkák értékelésénél ezekre még visszatérünk. Összességében: a teljes gyűjtemény átvételi lista szerinti pontosítása mielőbb elvégzendő feladat, ahogy a szakszerű leltározásra is sort kell keríteni az érvényben levő a nyilvántartási szabályok betartásával. A kiállítás jelenleg hét termet tölt meg, azonban a kocsik és hintók, valamint a kiegészítő egyéb tárgyak elrendezése között alig fedezhető fel valamiféle koncepcionális szemlélet vagy megfontolás (1. ábra). (Pl. teljesen érthetetlen a bejárattal szembeni teremben a legrégibbnek minősített járművek hátterében egy - egyébként nagyon szép és minőségi kivitelű - dorozsmai kocsi elhelyezése). Hasonlóképp komoly hiányosság, hogy a kocsilámpákat nem a kocsikon, hintókon, hanem egy fali tárlóban állították ki. Sajnálatos, hogy egyelőre egy ismert cég által igényesen megtervezett és belsőépítészetileg, valamint installációs ötletekkel, korszerű média technikával elgondolt berendezés, illetve kiállítás megépítése még várat magára, ehelyett a falakon a klf. méretű és technikájú életképek, fotók, rajzok, mindenféle másolatok követik rendszertelenül egymást, a szakember számára is nehezen fellelhető utalásokkal, mint pl. ami egy Harrach gróf tulajdonú jármű és színezett városképi megjelenítése között van. Élvezhető és szép anyagot tartalmaznak a Csengery István (1887-1946) festőművész életművéből választott rajzok, temperák, amelyeken a ló és az ember harmonikus mozgását rögzítette az alkotó. Kuriózum a művésznek az a díjnyertes plakátja is, amelyen egy Dreher-Haggenmacher söröskocsi a fő motívum. Rátérve a kiállított járművekre, általánosságban le kell szögeznünk, hogy nem állt rendelkezésünkre tudományos alapossággal és igényességgel összeállított forrás- és dokumentumanyag, amelyből a járművek elé helyezett rövid ismertető táblák állításai ellenőrizhetők lettek volna. A többgenerációs gyűjtő, Werner Guster jelenleg még dolgozik, illetve átadásra készíti elő a tulajdonában lévő, az eredeti hintó-kocsigyártó tulajdonost hitelesen bizonyító anyagait, de amíg erre nem kerül sor, addig legfeljebb a járművek minőségi szintje lehet a támpontunk, mivel még a tengelyvéganyákat sem helyezték vissza az egyes darabokra. Készült a teremőrök részére egy szöveges útmutató, melyben W. Guster bővebben is magyarázatát adja gyűjteménye történeti és technikatörténeti értékeinek, azonban erre is vonatkozik a „lábjegyzetek" hiánya. 209