A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Soltész József: 200 éves Trevithick gőzmozdonya 193

Soltész József 200 éves Trevithick gőzmozdonya A vasúti közlekedés 2004-ben jelentős évfordulóhoz érkezett. Az angol Richárd Trevithick által készített gőzmozdony 200 évvel ezelőtt 1804 február 21-én sikeresen továbbított a Penydarran vasmű iparvágányán egy öt kocsiból álló szerelvényt. A gőzvontatású vasút a 19. század legjelentősebb találmányaként forradalmasította a szárazföldi közlekedést és nagy hatást gyakorolt az emberiség fejlődésére. A gőzmozdony 150 évig meghatározó szerepet játszott a vasúti vontatásban. A korszerűbb vontatási nemek előretörésével az 1950-es évektől fokozatosan kivonták a gőzmozdonyokat a szolgálatból és napjainkban már csak Kínában találhatunk rendszeresen üzemelő példányokat. Jelen tanulmány a 200 éves jubileum tiszteletére Trevithick gőzmozdonyait és az azt megelőző gőzgépek fejlődéstörténetét mutatja be.

1 A kisnyomású gőzgépek kora Az első gőzmozdony színrelépését megelőzte a kisnyomású vagy más néven atmoszferikus gőzgépek korszaka. Ezeknek a korai gőzgépeknek közös jellemzője volt, hogy a munkavégzést nem a gőz nyomása végezte, hanem a levegő atmoszferikus nyomása. A gőzt a hengerben a vákuum előállítására használták és nem a dugattyú mozgatására. Az atmoszferikus gőzgépek 1698-tól 1800-ig tartó mintegy 100 éves korszaka alatt kialakultak a gőzgépek legfontosabb alkotórészei és működésének alapelvei. Az első használható gőzgépet az angol Thomas Savery (1650-1715) szabadalmaztatta 1698-ban. 1 Az évfordulóról a Közlekedési Múzeum „200 éves a gőzmozdony" címmel időszaki kiállítással emlékezett meg 2004-ben. A szerző által rendezett kiállítást 2005ben a Magyar Vasúttörténeti Parkban is bemutatták. Az atmoszferikus elven működő gőzszivattyút bányák víztelenítésére használták. Savery gőzgépénél már megtalálhatjuk a gőzkazánt, de még nem használt gőzhengert és dugattyút a munkavégzésre. A francia Denis Papin (1647-1712) volt az aki elsőként alkotott dugattyús gőzgépet 1706ban. Angliában Thomas Newcomen (1663-1729) 1712-ben építette meg elsőként a jellegzetes himbával mozgatott atmoszferikus gőzgépet, amely hosszú ideig meghatározó típusa lett a bányaszivattyúknak. Newcomen gépe már magán viselte a gőzgépek legfontosabb jellemzőit. Félgömb alakú gőzkazánja szegecselt rézlemezekből készült. A kazán tetejére állították, a bronzból öntött nagyátmérőjű, hosszú löketű függőleges gőzhengert, amelynek dugattyúrúdja lánccal csatlakozott a nagyméretű fából készült himbához. A himba másik végéhez a vízszivattyú rúdja csatlakozott. A gép gőzhengere egyes működésű volt, a dugattyú alatti alsó térbe engedték be a kazánból a maximum 1,5 atmoszféra nyomású gőzt, majd a hengerbe hideg vizet fecskendeztek, amelytől a henger lehűlt, a gőz lecsapódott és vákuum keletkezett. A dugattyú felső nyitott oldalára nehezedő atmoszferikus légnyomás végezte a munkát és a dugattyút lefelé mozgatva a himba másik vége felhúzta a vízszivattyú rudazatot. A gőzgép alapállásában a dugattyú újból felső állásba került, a szivattyú rudazat súlya húzta vissza. Az atmoszferikus gőzgép lassú működésű volt, kezdetben 12 löketet végzett percenként, majd később 16 löketre emelkedett a gép korszerűsítésével. A Newcomen gépeket eleinte kézzel vezérelt csapokkal működtették, de 1718tól már egy a himbával együtt mozgó hasítékokkal és bütykökkel ellátott rúd önműködően végezte a csapok nyitását és zárását. Ezt a rudat tekinthetjük a csapok kallantyúival együtt az első vezérműnek, amely mintegy 100 évig meghatározó vezérműve lett a korai gőzgépeknek. 193